A Rapid-játszma szomorú véget ért, de az ETO emelt fővel búcsúzott

Fél óra volt hátra a kezdésig, amikor a hazai B-közép rázendített.

„Ferencváros! Ferencváros!” – zúgta a Keisslergasse felőli kaput megtöltő szurkolósereg.

Több se kellett a vendégszektorban helyet foglalóknak: a győriek rágyújtották arra a nótára, amely röviden arról szól, mennyire nem kedvelik a Fradit…

Aztán mindkét tábor elkezdte éltetni saját csapatát.

A hangulattal nem volt baj, na.

A tétre sem lehetett panasz: a két zöld-fehér gárda abban a tudatban készülhetett a 2–1-es ETO-előnyről induló Konferencia-rájátszás visszavágójára, hogy a továbbjutó, egyúttal a főtáblára felkerülő klub számlája 3.17 millió euróval gyarapodik…

A Rapidban természetesen kezdőként kapott lehetőséget a Bécsben nagy megbecsülésnek örvendő Bolla Bendegúz, a Győrben nem léphetett pályára a védelem oszlopos tagja, a múlt csütörtöki „odavágón” megsérülő Miljan Krpics, a helyét – ahogy a párharc első meccsén is – Alexander Abrahamsson foglalta el. Más változás nem volt az egy hete látott ETO-ban, igaz, Borbély Balázsnak nem is volt oka arra, hogy – a kényszerű cserén kívül – belenyúljon az osztrák rekordbajnokot legyőző csapatba.

Ha a hangulattal a kezdés előtt nem volt baj, képzelhetik, milyen volt a légkör, amikor a litván Manfredas Lukjancukas a sípjába fújt. Ugrált, énekelt a Rapid kemény magja, de az 1780 (!) győri fanatikus is becsülettel hallatta hangját. A vendégdrukkerek számára fenntartott, zsúfolásig megtelt lelátórészen egy drapéria is a magasba emelkedett, a németül megfogalmazott üzenet magyar fordításban így szól: Az igazi zöld-fehérek Magyarországról…

Ahogy az várható volt, a Rapid ajtóstul rontott a házba, mindjárt az elején nagy nyomást helyezett a Győrre, és ennek eredményeként a hetedik percben meg is szerezte a vezetést: Matthias Seidl lövését Samuel Petrás még bravúrral hárította, de a kipattanóra érkezett Claudy Mbuyi, és négy méterről a kapuba továbbította a labdát (1–0).

A házigazdák elszántságára jellemző, hogy Nenad Cvetkovics úgy ünnepelt egy sikeres szerelést, mintha csapata második gólját szerezte volna, naná, hogy vele együtt tombolt a lelátó népe. Azért a Rába-partiakat sem kellett félteni, amikor csak tehették, megindultak Niklas Hedl kapuja felé, ámbár az első húsz percben nem tudtak helyzetet kialakítani.

A kezdeti nagy lendület valamelyest alábbhagyott, de a publikumnak így is tetszett, amit látott: a 23. percben felállva szurkolt az egész stadion. A 25.-ben egy pillanatra elhalkultak az osztrákok: Claudiu Bumba passza után az első mérkőzésen duplázó Zseljko Gavrics esett el gyanús körülmények között a 16-oson belül, ám a játékvezető és a VAR sem vélt felfedezni szabálytalanságot…

A 26. percben már Samsindin Ouro került ígéretes helyzetbe, de lövés helyett cselezni akart, és ez lett a veszte, mert Bolla közbe tudott lépni. A labda így is Gavrics elé került, de az ő kísérlete elhalt a blokkban. A másik oldalon Petrásnak kellett kétszer is védenie, előbb Petter Dahl, majd Mbuyi próbálkozását hatástalanította.

Már az első félidő egyperces hosszabbításában jártunk, amikor óriási egyenlítési lehetőség nyílt az ETO előtt: egy tetszetős támadás Bumba-góllal végződhetett volna, csakhogy Hedl a bravúrok bravúrját bemutatva piszkálta szögletre a kilenc méterről leadott, a kapu bal felső sarkába tartó kapáslövést...

A folytatásra egyet cserélt Borbély Balázs, Stefan Vladoiu helyére Tóth Rajmund érkezett. S majdnem érkezett a győri gól is, de Ouro okos átadását követően Gavrics lövése elakadt egy védőben. A 49. percben már azért kellett izgulni, hogy ne duplázzák meg előnyüket a bécsi zöldek, de Bolla 19 méteres szabadrúgása a sorfalról szögletre pattant. A második félidő elejét is megnyomta a Rapid, és a játékrész hetedik percében ugyanúgy gólt szerezhetett volna, mint az elsőben, ha Janis Antiste 18 méteres lökete nem száll mellé.

Az 57. percben már Paul Anton lábában volt az 1–1, ám 21 méteres lövését a nagyot nyújtózkodó Hedl az alapvonalon túlra ütötte. Zúgott a „Ria, ria, Hungária!” csaknem 1800 torokból, a Győrt meg vitte előre a szíve, de ez azzal is párosult, hogy hátul kissé kinyílt – a 62. percben Nikolaus Wurmbrand vette célba a kapu jobb oldalát, szerencsére Petrás eszén nem tudott túljárni.

A 22 250 néző hatalmas küzdelemnek lehetett szemtanúja, kár, hogy Abrahamssonnak a 65. percben véget ért: a svéd védő sérülés miatt volt kénytelen elhagyni a csatateret, Urblík Norbert állt be a helyére. Nem sokon múlt, hogy a 73. percben gólnak örüljön: Bumba 11 méterről nem sokkal emelte a labdát a léc fölé. Válasz gyanánt Dahl lőtt 17-ről, nagyon messze ő sem volt a góltól.

Fájdalom, Mbuyi pontosan célzott a 81. percben, miután lefutotta Csinger Márkot, a balösszekötő helyéről, 9 méterről jobbal a bal alsó sarokba helyezte a labdát (2–0). Az előző idényben még az osztrák másodosztályú Sankt Pölten színeiben 24 bajnoki mérkőzésen 21 gólt jegyző francia támadó ezzel a főtáblára küszöbére lőtte csapatát, amely a 90. percben végképp lezárhatta volna a párharcot, de Ercan Kara 18 méterről a jobb oldali kapufát találta el.

A ráadással együtt az ETO-nak négy perce maradt arra, hogy hosszabbításra mentse a visszavágót, az utolsó leheletéig ment is előre, ám hiábavaló volt minden erőfeszítés, a lefújás pillanatában 2–0 állt az eredményjelzőn. Ez pedig azt jelentette, hogy a Rapid 3–2-es összesítéssel jutott a Kl főtáblájára.

A selejtezősorozatban nagyszerű teljesítményt nyújtó Győr így is minden elismerést megérdemel – az pedig legyen halvány vigasz, hogy legalább Bolla Bendegúz ott lesz az alapszakaszban...