„Végre fizettek a románok” – a sakkszövetség elnöke országváltásról, anyagi gondokról, Kádár Jánosról, Polgár Juditról, Lékó Péterről
)
)
Elnök úr, miért titokban rendezik meg az országos egyéni sakkbajnokságot?
Nem értem, mire gondol.
Már jó néhány forduló lement, de az eredményeket sehol nem látom. Pontosabban a szövetség honlapján egy eldugott blogban leltem rá végül.
Pedig azért több helyen megjelenik, a sakkportálokon lehet követni a játszmákat és a szövetség facebook-oldalán is (ebben téved az elnök, ott csak a bajnokság megnyitójáról van fent anyag – Sz. T.).
De egyetlen általános sportlap sem közli az eredményeket, ez mindenképp azt mutatja, valami nem stimmel a szövetség kommunikációjával…
Ezt aláírom. Ugyan van egy kommunikációs igazgatónk, de neki nagyon pici a babája, rá most keveset számíthatunk. Egy külön kommunikációs munkatársat pedig nem tudunk megfizetni. Ugyan sokan azt hiszik, a pénzbőség a teljes magyar sportra jellemző, de ki kell őket ábrándítanom: a sakkszövetség teljes éves büdzséje nagyjából 150 millió forint.
Lehet, fura a kérdés: de nem azt verik le most rajta, hogy Kádár János kedvenc sportága volt?
Kicsit másképp közelíteném meg. Régen a sakkozás úri sportág volt, például Erkel Ferenc és Széchenyi István is magas szinten űzte. Aztán változtak az idők, azért is a Falk Miksa utcában van a szövetség székháza, mert a Jászai Mari téri pártházból Kádár így át tudott ide sétálni, azt mondják, gyakran előre be sem jelentkezett. De nem is ez a lényeg, hanem a sakk ebben a korban – tetszik, nem tetszik – proli sport lett, s ettől a bélyegtől máig nem tudott teljesen megszabadulni.
Visszatérve még a bajnokságra: az olimpiai bajnok Adorján Andrást miért nem engedték indulni?
Ennek nagyon egyszerű az oka, még ha egyesek mást is terjesztenek. A szabályzat alapján, meghívott játékosként indulhatott volna, csak mire ő bejelentkezett, már teljes volt a mezőny, ezt még miatta sem bonthattuk meg.
Még egy utolsó kérdés az egyéni bajnoksággal kapcsolatban: Miért kapnak a férfiak jóval magasabb pénzdíjakat – a győztes például két és félszer annyit – mint a nők, holott ugyanakkora a két mezőny?
Erre egyszerű a válasz: nemcsak a magyar bajnokságon, hanem minden jelentős sakkversenyen ugyanígy van. Egyébként más sportágakban is.
Ez utóbbit erősen vitatom: a teniszben a Grand Slam-tornákon kiegyenlítették már a pénzdíjakat, s mondjuk magasugrásban is ugyanakkor a jutalom egy világcsúcsért, pedig egy férfinak ahhoz 246, egy nőnek pedig „csak” 210 centit kellene átugrania.
Rendben, akkor mondok egy másik érvet: a sakkban a férfiak versenye gyakorlatilag open verseny, azaz nők is indulhatnak rajta. Ha magasabb pénzdíjra vágynak, megpróbálhatják. De az Élő-pontszám egy nagyon objektív mérce, s ez azt mutatja, hogy a férfiak között, a sokkal erősebb mezőnyben még annyit sem tudnának keresni, mint a női versenyeken. Csak egyetlen adat: a legfrissebb világranglistán 39 férfijátékosnak van legalább 2700 Élő-pontja, míg a női sakkozás történetében egyetlen játékos volt, aki áttörte ezt a határt: Polgár Judit. A mostaniak ettől fényévre elmaradnak, 2500 fölött is csupán 13-an vannak.
Apropó Polgár Judit! Ő a magyar sakkozás egyetlen igazi világsztárja. Csúnya kifejezéssel élve: eléggé ki van használva az ő népszerűsége?
)
Én úgy látom, hogy Puskás Ferenc és Rubik Ernő mellett a Polgár nővérek neve – köztük Judité – a legerősebb magyar brand a világon. Judit ráadásul remek közszereplő, extra jó kommunikátor, kiváló üzletasszony. Az a munka, amit ő a Sakkpalota Program keretében, illetve a Global Chess Festival szervezésével végez, az a sakkozás remek propagandája. Mindkettőt komolyan támogatja a magyar állam.
)
A férfiaknál is van egy óriási klasszisunk, aki viszont Judittal ellentétben szinte „láthatatlan”. Lékó Péter 2002-ben egy fél pontnyira volt a sakkvilágbajnoki címtől, s még mindig csak 43 éves. Vele mi van?
Úgy tűnik, Pétert nem érdekli most a folyamatos játék, inkább nagy tornák szakkommentátoraként, illetve más klasszisok szekundánsaként van benne a sakkban. Többször próbáltuk már őt a válogatotthoz visszacsalogatni, de egyelőre nem sikerült. Reméljük, a 2024-es, hazai rendezésű sakkolimpián talán mégis újra asztalhoz ül.
)
És remélhetőleg magyar színekben. Ugye, tudja, mire célzok?
Nyilván Rapport Ricsi országváltására.
Bingó. Az az ügy hol tart most? Milyen tanulságokat vontak le belőle?
Nyilván a saját házunk előtt is lehetne söpörni, de úgy gondolom, az, hogy a sakkban ilyen gyakoriak az országváltások, az a nemzetközi szövetség, a FIDE hibája. Egy 2700 Élő-pont feletti játékosnál, mint amilyen Ricsi, az előírás az, hogy a fogadó ország a FIDE-nek 5000, az elengedőnek meg 50 000 eurót kell fizetnie, ami a mi éves költségvetésünknek nagyjából egy hetede. Ezt elég sok huzavona után végül nemrégiben végre fizettek a románok.
Mit lehet tenni, hogy még egyszer ne kerüljünk ilyen helyzetbe?
Gyakorlatilag semmit. Az a „vicc", hogy ha nem fizettek volna, Ricsi akkor két évig ugyan nem indulhat sakkolimpián, csapat vb-n és Eb-n, de egyéni pénzdíjas versenyeken minden további nélkül. Aztán meg 24 hónap után ingyen a románoké lett volna. Sajnos a FIDE a nagy sakktornák szervezőinek a kezében van, ezért képtelen a sarkára állni! És ameddig ez nem változik, folyik tovább az országváltósdi!
)
Rapport elvesztése egyben azt is jelenti, hogy nincs élvonalbeli játékosunk. Mikor lehet újra 2700 Élő-pont feletti sakkozónk?
Amikor 2019-ben megválasztottak a szövetség elnökének, a programomban az állt: tíz éven belül legyen három, stabilan 2700 fölött teljesítő játékosunk. Lékó és Berkes Ferenc már járt ezen a szinten, vissza is kapaszkodhatnak oda.. De azt gondolom, többekben is benne van ez a lehetőség. A 20 éves Kozák Ádám és a 23 éves Kántor Gergely előtt nagy jövő áll, míg a náluk alig idősebb Gledura Benjámin már most elég erős, csak ki kell teljesednie. Szóval lesz remek csapatunk a budapesti sakkolimpiára…
)
)
)
)
)
)