Védi elődje Marco Rossit: ez kell ahhoz, hogy kimásszunk a gödörből!

Persze a vereség következteté­seit le kell vonni, hogy legalább tanuljunk a hibákból. A legtöbben azt vetik fel, hogy az elmúlt évek legszebb eredményeit megalapozó, stabil védekezésre épülő taktikát magas letámadásra cserélte a csapat, és ez hiba volt. Mellényúlás vagy sem, Csank János korábbi kapitányt meglepné, ha Rossi pozíciója veszélybe kerülne.

„Csodálatos sorozatot teljesített a válogatottal, amit meg kell becsülni. Azért, mert most így szerepeltünk, nem biztos, hogy bele kell kapni az edzőbe – védte meg az olaszt Csank. – A letámadás önmagában nem rossz, de erre külön készülni kell, ami egy nemzeti csapatnál még nehezebb. Mindössze egyszer tudtuk lesre állítani a németeket, ami nagyon kevés annak tükrében, hogy a rendszernek ez az egyik alappillére. Jókat szoktam mosolyogni, amikor magasan letámadó csapatot látok a tévében, mivel a Vácnál pont az ilyen együttesek ellen szerettünk játszani, ugyanis a védőik mögött akár 20-30 méteres tér is lehetett, amit mi ki tudtunk használni a gyors támadóinkkal.”

Csank is volt hasonló helyzetben, mint most Rossi, miután az 1998-as vb pótselejtezőjében a jugoszlávok 7–1-re elbántak a mieinkkel.

„Nem szabad összezuhanni. A helyén kell kezelni a vereséget, a gólkülönbséget pedig nem túlrea­gálni – mondta a mesteredző. – Kaptak ki a brazilok is 7–1-re. Mi, magyarok mindig rátelepszünk a negatív eredményekre, ami nem jó, mert így a játékosokban is megmarad. Amikor a görögöknél edzősködtem, egyik nap hatalmas zakóba futott a válogatottjuk, másnap mégsem beszélt róla senki. Egy helyi barátom azt mondta, hogy mivel a görög büszke nép, nem veri nagydobra, ha kikap. Így kell hozzáállnunk nekünk is, különben nem mászunk ki a gödörből.”