)
)
Signore Rossi, ha meg nem sértem: ez most egy palackpostaszerű üzenet. Önnek szól, mert olykor megrémiszt bennünket. Látjuk az eredményeket, a válogatott fejlődését, érezzük, hogy a réges-rég elfelejtett futball-láz olykor visszaköszön – miközben ön hadakozik a világgal. Kommenteket, véleményeket olvas, beszólásokra reagál, s nem értjük, hogy miért. Miért pazarol energiát?
Nézzetek a táblára!
Ennyit kellene válaszolnia, ha valahol fagyizás, fröccsözés, pizzaevés közben azt kérdezik öntől: de hát miért ez volt a jobbhátvéd, és miért az a balszélső. Önnek fogalma sem lehet róla, hogy mi, magyarok mindig elégedetlenkedünk és panaszkodunk. A futballhoz pedig mesteredzői fokon értünk. Annak idején szidtuk Sebest, mert nem Sándor Csikart játszatta. Kritizáltuk Barótit, hogy miért nem Tichyt vitte ki az angliai vébére. Ön soha nem fogja megérteni a magyar lelkületet, nekünk még a dolce vita is kevés ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.
Signore Rossi, ne legyen üldözési mániája, s ne foglalkozzon senkivel és semmivel. Csak a válogatottal, amelyet önnek köszönhetően újra megszeretett az ország. Elismerés jár önnek – és egy szép bélszín a kritikus hentestől...
)
)
)
)
)
)
)
)