Senki nem fogadott volna rá, mégis ő lett a bajnok: a világranglista 36. helyezettje nyerte meg a rangos dartstornát

A mögöttünk hagyott héten az angliai Leicesterben rendezték a PDC (Professional Darts Corporation) legkülönlegesebb major versenyét, a World Grand Prix-t. A torna exkluzivitását egyrészt az adja, hogy minden leg dupla beszállóval kezdődik (vagyis a játékosok addig nem kezdhetik el az 501 pont fogyasztását, amíg nem dobnak duplát vagy bullt), másrészt az, hogy a PDC égisze alatt az év végi világbajnokságon kívül ez az egyetlen viadal, amelyen nem a legek, hanem a megnyert szettek száma dönt a továbbjutásról.

A tornán a világranglista első tizenhat helyezettje mellett a szeptember 30-i Pro Tour-rangsor első tizenhat helyezettje vehetett részt.

A hétnapos versenyen a felső ágról a tavalyi győztes Luke Humphries jutott be a döntőbe, aki a fináléig vezető úton Stephen Buntingot (2:1), Ricardo Pietreczkót (3:1), a 2021-es bajnok Jonny Claytont (3:1) és a torna egyik meglepetésemberét, a Nathan Aspinallt és Rob Crosst is kiejtő Ryan Joyce-t (5:0) győzte le.

A másik ágon Michael Smith (2. kiemelt) és a hatszoros World Grand Prix-győztes Michael van Gerwen (3.) már az első fordulóban kiesett, Dave Chisnall (6.) és a versenyt 2020-ban megnyerő Gerwyn Price (7.) pedig a második körben búcsúzott, így már a negyeddöntőhöz érve biztossá vált, hogy a tábla alsó feléről nem kiemelt játékos jut be a döntőbe – ez végül a világranglista 36. helyezettjének, a 28 éves Mike De Deckernek sikerült, aki sorrendben Damon Hetát (2:1), Gary Andersont (3:0), a viadalt 2007-ben és 2010-ben megnyerő James Wade-et (3:0), valamint Dimitri Van den Berghet (5:2) múlta felül.

A döntő – 2013 óta először – az egyik fél hatodik megnyert játszmájáig tartott. A PDC major versenyein korábban még nyolcaddöntőig sem jutó, az eddigi négy világbajnoki fellépésén összesen csupán három meccset nyerő De Decker az első játszmát még elveszítette (pedig volt egy szettnyila), de aztán egyenlített (1:1), majd fantasztikus játékkal 4:1-re elhúzott Humphriestól.

A belga fiú az ötödik felvonásban is vezetett már 2–0-ra (ekkor csupán négy játékra volt a végső győzelemtől), de a világelső ekkor a semmiből „előhúzott” egy 149-es és egy 152-es kiszállót – ezzel a játszmán belül egyenlített (2–2) –, majd sorozatban megnyert három szettel egyenlített (4:4).

Ekkor már nem De Decker volt a mérkőzés esélyese, de a belga játékos a meccs hajrájában visszatalált ahhoz a koncentrált, nyugodt és magas színvonalú játékához, amivel elkezdte a találkozót, a tizedik szettben négy 180-as kört és egy tizenegy nyilas leget is dobott, és végül – teljesen megérdemelten – 6:4-re megnyerte a döntőt.

Humphries nagyon sportszerűen viselte a vereséget, megtapsolta és többször meg is ölelte De Deckert; ha valaki, az angol játékos tudhatja, hogy belga riválisa mit érezhetett a meccsnyíl értékesítése után, hiszen tavaly ő is a World Grand Prix-n szerezte meg élete első major címét (aztán megnyerte a Grand Slamet és a Players Championship Finalst, majd a világbajnokságot és a World Matchplayt is).

Arra nem érdemes mérget venni, hogy a végső győzelmével 120 ezer fontot (több mint 57 millió forintot) kasszírozó, a világranglistán a 25. helyre előrelépő De Decker ugyanennyire sikeres lesz a következő egy évben, de már így is történelmet írt, hiszen Van Gerwenen kívül ő az egyetlen nem brit játékos, aki megnyerte a World Grand Prix-t.

WORLD GRAND PRIX (Leicester)
DÖNTŐ
Luke Humphries (angol, 1.) (90.56)–Mike De Decker (belga) (92.06) 4:6 (3–2, 2–3, 0–3, 1–3, 2–3, 3–2, 3–1, 3–2, 1–3, 2–3)