Előkerült Sir Bobby Charlton legendás „világválogatottja” – magyar játékos is szerepelt benne
A The Athletic által újra felfedezett lista valóságos időutazás a futball hőskorába, amikor a játék még a technikai zsenialitásról, a sportszerűségről és az egyéniségekről szólt.
Charlton a könyvben megjegyezte: tudatosan nem választott Manchester United játékosokat, hogy elkerülje a részrehajlás vádját – pedig, mint írta, ha tehetné, a tragikus sorsú Duncan Edwards és Roger Byrne „természetesen helyet kapnának” a csapatában.
A kapus: egy német legenda, aki megtörte az előítéleteket
Charlton a kapuba Bert Trautmannt, a Manchester City német kapusát jelölte. Trautmann különleges figura volt: a második világháború idején a Luftwaffe katonájaként szolgált, majd brit hadifogolyként került Angliába, ahol később hőssé vált.
Nevét az 1956-os FA-kupa döntője tette halhatatlanná, amikor törött nyakkal védett végig, és biztosította a győzelmet csapatának. Charlton szerint „nincs nála jobb kapus” – és ez sokatmondó egy United ikon szájából.
A védelem: brazil elegancia és walesi erő
A két szélsőhátvéd pozícióját Djalma Santos és Nilton Santos, a brazil futball klasszikus alakjai kapták. Mindketten világbajnokok voltak 1958-ban és 1962-ben, és a játék modern értelmezésének úttörői. Charlton személyesen is találkozott velük az 1959-es Rio de Janeiró-i barátságos mérkőzésen, és „tökéletes, tiszta játékosoknak” nevezte őket.
A védelem közepére John Charles, a walesi barátságos óriás került, aki a Leeds Unitedből a Juventushoz igazolva vált világsztárrá. Hatalmas, mégis rendkívül sportszerű futballista volt, soha nem kapott piros lapot, és egyszerre tudott világklasszis védőként és csatárként is játszani.
A középpálya: technikai zsenik és harcos vezérek
A középpályán Charlton a skót Dave Mackayt nevezte meg, a Tottenham erőgépét, aki egyszerre testesítette meg a küzdőszellemet és a taktikai fegyelmet.
Mellette helyet kapott Bozsik József, az Aranycsapat középpályása, akit Charlton „egyedülálló mesterműnek” nevezett. Bár soha nem játszott ellene, a Wembley-ben 1953-ban látott 6–3-as magyar győzelem mély nyomot hagyott benne.
Bozsik más volt. Egy mélyen helyezkedő, mindig bevonható középpályás, amivel megelőzte korát. Egy egyedülálló alkotó volt.
A harmadik középpályás Dragoslav Sekularac, a jugoszláv Crvena zvezda karmestere volt, aki Charlton szerint „komplettebb játékos, mint az angol legendák, Shackleton vagy Mannion”.
Tako je to nekad radio veliki majstor fudbala, Dragoslav Šekularac! 👌
— FK Crvena zvezda (@crvenazvezdafk) January 5, 2020
🔴⚪#fkcz pic.twitter.com/oAlT6laUyC
A támadósor: zsenik aranykora
A támadósorban helyet kapott Raymond Kopa, a francia Real Madrid játékos, aki 1958-ban megnyerte az Aranylabdát, valamint Julinho, a brazil jobbszélső, akit Charlton még Stanley Matthewsnál is jobbnak tartott.
A bal oldalon Francisco Gento, a Real Madrid legendás villámszélsője szerepel, aki karrierje során 12 bajnoki címet és hat BEK-trófeát nyert.
A csapat sztárja pedig Alfredo Di Stefano, aki Charlton szavaival élve:
Di Stefano minden idők legteljesebb futballistája. Ő a futball megtestesülése – nélküle ez a játék nem lenne ugyanaz.
El 23 de septiembre de 1953 debutaba Alfredo Di Stefano con el Real Madrid, en un amistoso ante el Nancy, (2-4 para los franceses).
— ▪️ Macroski ▪️ (@MMacroski) September 23, 2025
Lo demás es historia del fútbol.
📸 : abc pic.twitter.com/qccrEnCqdt
Charlton szerint a Real Madrid játékos „minden poszton tudott játszani és a labdarúgásra gyakorolt hatása felbecsülhetetlen”. Ez már csak azért is nagy szó, mert az angol legenda játszott Pelé ellen, akivel egyébként jó barátságot is ápolt öregkorára.
Egy korszak lenyomata
Sir Bobby Charlton Világválogatottja nemcsak egy álomcsapat, hanem a futball aranykorának pillanatfelvétele – olyan idők emléke, amikor a játékot még a tiszta szenvedély, a becsület és a technikai tudás uralta.
Charlton, aki 2023-ban hunyt el, 88 éves lenne. Öröksége, alázata és a játék iránti szeretete máig példát mutat a modern futballvilág számára.