Összességében pozitív a TAO-pénzek hatása, de a sportba öntött milliárdok nem a legjobban hasznosulnak
)
Vágjunk akkor a közepébe! Áldás vagy átok a TAO-támogatások rendszere?
Összességében óriási pozitív hatása van, különösen a magyar sport piramisának alján érzékelhető ez. Magam amatőr futballbíróként is aktív vagyok, és látom, hogy a 2010 előtti időszakhoz képest milyen óriási a változás. Összehasonlíthatatlanul kulturáltabb körülmények között lehet sportolni, normális pályákon, normális öltözőkben, normális mezekben.
)
Akkor miért lehet sokszor annyira negatív véleményeket hallani, olvasni?
Ennek két oka van. Az egyik, hogy a rendszer alján is előfordulnak visszaélések, másrészt a piramis tetején történtek nyilván ezerszer nagyobb visszhangot kapnak. Mert valljuk be, azért elég sok olyan dolog történik, ami sportszakmailag nehezen magyarázható. A legtöbbet emlegetett példa a felcsúti Puskás Akadémia, ami elképesztő összegekre, sok-sok milliárdra tett szert, hála a TAO-nak.
Mik a legtipikusabb visszaélések?
Eleinte nagyon sok volt például a túlszámlázás, amire manapság már sokkal jobban odafigyelnek, de az ellenőrzésekkel évekkel le vannak maradva. Ez olyan sok munkát ad az érintett hat szövetségeknek, hogy azt nem bírják. Lehet, jobb lenne inkább az egészet a sportállamtitkársághoz „átpakolni”, s ott erre egy külön apparátust létrehozni.
Arról mit tudni, milyen alapon osztják szét az érintett sportszövetségek a TAO-pénzeket?
A rendszer nem így működik! A klubok, amelyek részt akarnak venni a programban, elkészítenek egy szakmai programot, amit benyújtanak a szövetségnek. Ezek pénzt nem adnak, csak a beadott dokumentumok, tervek alapján meghatározzák, hogy az adott egyesület mennyi TAO-pénzre pályázhat. Aztán az már a klubok ügyességén és tehetségén – vagy inkább kapcsolatrendszerén – múlik, hogy a keretnek mekkora részét tudják támogatásként megszerezni.
Hogyan ellenőrzik a kapott milliók, milliárdok elköltését?
Igazából csak jogi és számviteli ellenőrzés folyik, a sportszakmai tervek kontrollálására már nincs kapacitás. És ez nagyon nagy baj, de ahogy mondtam, erre az érintett hat sportági szövetségnek egyszerűen nincs kapacitása, pedig jó lenne ezt a területet sokkal komolyabban venni. Már csak azért is, mert a pénzügyi szabálytalanságoknál sokkal nagyobb károkat okoz, ha például a gyerekeket – ahogy erről a Sportal cikkei is beszámoltak – minden héten tönkreverik, megutáltatják velük a sportot.
Akkor is lehet manipulálni a pénzekkel, ha a számlák rendben vannak?
Nyilván vannak ilyen lehetőségek, de szerintem ne adjunk tippeket olyanoknak, akiknek ez még nem jutott eszébe!
Arra van valamilyen adat, hogy a pénzek mekkora részét használják fel szabálytalanul?
Nincs. Annyit tudni csak, hogy a teljes összegnek nagyon kevés százalékát fizettetik vissza, de sportszakmai szabálytalanságok miatt tudtommal még egyetlen forintot sem követeltek.
Egyetért azzal a véleménnyel, hogy a magyar sportba áramló valamennyi pénzt alacsony hatásfokkal költik el?
Legalábbis jóval alacsonyabbal, mint az üdvös lenne. Kétségtelenül vannak olyan területek, amik látványosan fejlődtek mind a sportolók számában, mind a minőségében, sőt részben az eredményekben is – ilyen például a futball. Összességében viszont ennyi milliárdból sokkal jobb eredményeket kellene elérnünk, vagy fordítva: ilyen eredményeket sokkal kevesebb milliárdból kellene tudni felmutatni.