Győzelmével egyenlített a Szeged, vasárnap dől el az arany sorsa!

„Ez életem első kézilabdameccse” – lépett be egy úriember a Pick Arénába szűk egy órával a kezdés előtt.

Mi tagadás, jókor érkezett. Egyfelől még nem torlódott fel a sor a bejáratnál, másfelől jobb mérkőzést aligha választhatott volna kezdésnek: a bajnoki döntő második felvonására volt jegye…

Az elsőt, ugyebár, a One Veszprém nyerte 34–32-re, így egy lépésre, azaz egy győzelemre került ahhoz, hogy fennállása 29. bajnoki címét ünnepelhesse. A fiesztát 16 szegedi játékos és mintegy nyolcezer néző akarta elhalasztani legalább a – szükség esetén – vasárnapra kiírt harmadik találkozóig, de inkább egy évig, vagy kettőig… A házigazdáknak volt okuk abban bízni, hogy egyenlítenek a két nyert meccsig tartó párharcban: ebben az évadban alaposan megszorongatták első számú riválisukat, mi több, kétszer meg is verték, egyszer az alapszakaszban, egyszer pedig a Magyar Kupa döntőjében…

A szegedi kapuban Mikler kezdett – egy bravúrral! Frimmel lövését nem tudta hárítani Corrales, de Fabregasét sem Mikler (1–1). A negyedik percben zúgott a „Roli! Roli!” – ez egyet jelentett egy újabb védéssel: a Tisza-partiak ikonja Elísson büntetőjét fogta. Aztán a ziccerét is, de a labda Pechmalbec elé került, és ő már nem hibázott. Frimmel egyenlített, de Fabregas újra a látogatókat juttatta vezetéshez. Majd jött a Szegeden csak SuperMariónak hívott Sostaric, aki 3–3-ra módosította az állást. Fabreges harmadszor is beköszönt, amire Sostaric válaszolt újra, de Koszorotov gondoskodott arról, hogy az első tíz perc után a vendégeknél legyen az előnyt (4–5).

A második tíz perc egy hatalmas Remili-góllal indult – és a franciát a levegőben meglökő Kalaras piros lapjával… Emberhátrányban, de a kapusát lehozva támadott a Szeged, ám labdát vesztett, Elísson meg könnyedén lőtt az üres kapuba (4–7). Michael Apelgren időt kért, ami jót is tett csapatának: Röd és Garciandia góljával már csak egy volt közte (15. perc, 6–7).

A hangulat elképesztő volt, kiváltképp akkor, amikor egy labdaszerzést követően Frimmel egalizált! A feszültség sem volt kicsi, az összeakaszkodó Sostaricot és Remilit is leküldték a bírók – a horvát és a francia klasszis az oldalvonalon kívül már mosolyogva pacsizott. Kukics hetest harcolt ki, Frimmel belőtte, újra vezetett a Szeged (8–7)!

Margus úgyszintén büntetőből volt eredményes, ám Szilágyi és Frimmel jóvoltából már kettővel ment a Pick. A Veszprémtől a szezon végén elköszönő Pálmarsson szerezte csapata kilencedik gólját, Sostaric meg a Szeged 11. találatát jegyezte – egy tankönyvekbe illő mozdulat után. Azt is tanítani lehetne, ahogy Fabregas gólra váltja a helyzeteit (11–10), amiként azt is, ahogy Bodó bezúdítja a labdát a bal felsőbe (12–10). Az időközben beálló Palasics Garciandia ziccerét védte, arról már nem tehetett, hogy Kukics lövését követően a kapufáról a lábára, onnan pedig a kapuba pattant a labda (13–10).

Fabregas – ki más? – két góljával egy perc alatt feljöttek „mínusz egyre” a bakonyiak, amire „postafordultával” érkezett két Sostaric-találat… Mikler újabb védést mutatott be, de a másik oldalon Palasics is hárította Sostaric kísérletét. A félidő utolsó percében lehetett volna 16–12, de 15–13 is, „itt” Kukics hiába zörgette meg a hálót, előtte lépéshibát követett el, „ott” Remili időn hétméteresét rúgta ki a szenzációs formát mutató Mikler, így maradt a 15–12…

A második játékrészt a Szeged kezdte, és úgy, ahogy szerette volna: Bodó-góllal. Koszorotov akkora gólt lőtt, mint a ház, Kukics valamivel kisebbet – de ugyanannyit ért a kettő… (17–13). Elísson büntetőből faragott a hátrányból, Sostaric azonban visszaállította a négygólos különbséget. Sőt Frimmel a 36. percben már ötre növelte (19–14).

Elísson betalált a szélről, Koszorotov kiállíttatta Sostaricot, amit a horvát játékos igencsak nehezen vett tudomásul. Annak már örülhetett, hogy Bodó bevágta a hazaiak 20. gólját, tombolt is az aréna (kivéve persze a vendégszektort megtöltő piros drukkerhad). Rödnek köszönhetően a 39. percre kialakult az addigi legnagyobb differencia (21–15), Xavi Pascual nyomban meg is nyomta az időkérést jelző gombot.

Mikler viszont azt jelezte, hogy átmentette az első félidei formáját: Elísson próbálkozását hatástalanította. Sostaric hetesét ugyanakkor nem tudta védeni a kapuba visszaálló Corrales (22–15). Fabregason semmi nem múlt, ahogyan Sostaricon sem (23–16). Gáncs-Pető bizonyította, hogy Veszprémben a saját nevelésű játékosoknak is érdemes lehetőséget adni, de erre a sok nagy csatát megélt Bánhidi válaszolt egy gyönyörű góllal. Marguc hetest értékesített, 24–18-nál indult az utolsó negyedóra.

Miután felváltva estek a gólok, az utolsó tíz perc meg 26–20-nál. Casado betalált, de Toto is, kilenc perccel a vége előtt még mindig hat volt a különbség. Casado ismét betalált – aztán Koszorotov is, nyolccal a vége előtt már „csak” négy volt közte (27–23). A kissé elfáradó Mikler helyett Thulin állt be a kapuba, onnan tapsolhatott Bodó góljának. A Veszprém egyik legjobbja, Koszorotov kiállítást brusztolt ki, Fabregas pedig hétméterest, de Marguc lövését fogta Thulin!

Smaráson góljára Gáncs-Pető felelt, Rödére Sandell – az 57. percben 30–25 állt az eredményjelzőn. Bánhidi gólja után már mindenki elkönyvelte, hogy nyer a Pick, a kérdés csak az volt, mennyivel. Nos, végül néggyel, 32–28-ra nyert, és a teljesen megérdemelt győzelmének köszönhetően egyenlített: miután 1–1-re áll a párharc, a mindenről, de legfőképp az aranyérem sorsáról döntő csata vasárnapra maradt…

Megkockáztatjuk, az úriember, aki életében először járt kézilabdameccsen, nem bánta meg, hogy erre „tévedt” – főként ha a Szegednek szurkolt...

FÉRFI KÉZILABDA NB I, DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
OTP Bank-Pick Szeged–One Veszprém HC 32–28 (15–12)
A két nyert meccsig tartó párharc állása: 1–1
Gólszerzők: Sostaric 8, Frimmel 7, Bodó 4, Smárason, Röd 3-3, Kukic, Bánhidi 2-2, Szilágyi, Toto, Garciandía 1-1, illetve Fabregas 8, Koszorotov 4, Gáncs-Pető, Elísson 3-3, Sandell, Marguc, Pechmalbec, Casado 2-2, Remili, Palmársson 1-1
Lövések/gólok: 41/32, illetve 43/28 gólok
Hétméteresből: 5/5, illetve 7/3
Kiállítások: 8, illetve 8 perc

EZT OLVASTA MÁR?