Megharcoltak az életükért, most már a világbajnoki indulás a tét

Jóbarátok, sorstársak, ellenfelek. Szeles Bálint és Eszes Dániel pályafutását összekötötte a sors.

A két fiatal gátfutó hosszú évek óta versenyzez egymás ellen, jól ismerik a másikat. Mindketten ugyanazokkal a félelmekkel teli utat járták be, amely során hihetetlen akaraterővel álltak fel a padlóról, Újraépítették a fizikumukat, és szinte a nulláról kezdték újra a pályafutásukat.

Szeles Bálintnál négy éve diagnosztizáltak rákbetegséget, a jobb veséjét ki is vették. A 24 éves egri atléta élete volt a tét, de szervezete megküzdött a betegséggel, és ma már a kórterem helyett ismét a pályán harcolhat. Sorstársa, Eszes Dániel egészségügyi kálváriája a koronavírussal kezdődött, majd szövődményként a dunakeszi sportoló előbb vastagbélgyulladás miatt szenvedett, majd a vakbele is begyulladt. Végül vérmérgezést kapott, betegsége idején teljesen leépült a szervezete.

Amúgy is nagyon vékony gyerek vagyok, de kevesebb mint két hét alatt 16 kilót fogytam. Egy kis ropi voltam, rossz volt belenézni a tükörbe. Nagyon komoly újraindítást végeztem a szervezetemen, amely során gyakorlatilag tudományosan építettem újra az izomzatomat. Nagyon kemény munka volt

– mondja Eszes.

Szeles is belefogyott a kórral való küzdelembe.

Az én szervezetemet is nagyon megviselte a betegség, a műtét után 10 kilót fogytam két hét alatt. Alig ettem, de aztán sikerült összeszednem magam. A sportban nem befolyásol, hogy egy vesém van, kontaktsport esetében már nem biztos, hogy kapnék sportorvosi engedélyt, de a gátfutásban nem akadályoz – mesélte Szeles. – Öt évig kötelező a kontrollvizsgálat, de én életem végéig tartani fogom ezt, biztosra akarok menni.

Mindketten átestek az „újraindításon”, és ma már a szemük előtt a budapesti vb-n való szereplés lebeg.

Mi már a betegségek előtt is jó barátok voltunk, sokat edzőtáboroztunk közösen, szobatársak vagyunk, készültünk és versenyeztünk együtt. Jól ismerjük egymást, de talán elmondható, hogy a betegséggel járó hasonló tapasztalatok még közelebb hoztak minket

– mondja Szeles. 

A le- és felépülés közös tapasztalata pedig még jobban összekovácsolta a gátfutó barátokat.

A betegség előtt is jóban voltunk, de az hogy mindketten megtapasztaltunk egy olyan szituációt, amelyben az életünk is veszélyben volt, még jobban át tudjuk érezni a másik helyzetét, és segíteni tudunk a másiknak esetleg olyan helyzetekben, amelyek másnál nem vetődnek fel

– kontráz eszes.

Mindketten ugyanarra vágynak, hogy a telt házas Nemzeti Atlétikai Stadionban futhassanak az augusztusi vb-n. Addig még mindkettőjükre sok verseny vár, amelyen a másik is ellenfél lesz. De nem riválisok, inkább segítik egymást.

Ő is megcsinálta, felállt a betegségből, én is megcsináltam, sikerült megharcolni az életért. Hát ugyanígy gondolunk a világbajnokságra is, azzal bíztatjuk egymást, hogy te is képes vagy rá, én is képes vagyok rá!

– összegez Eszes.

Egy igazán inspiráló történet
Szeles Bálintot semmi nem motiválhatja jobban, mint Aries Merritt története. Az amerikai 2012-ben olimpiai bajnok lett és 12.80-ra javította a 110 gát világcsúcsát. A követlező évben súlyos, genetikai eredetű betegség támadta meg a veséjét, amit 2015-re már csak 15%-osan funkcionált. Az atléta így is kivívta a vb-indulás jogát, mi több, a pekingi világbajnokságon bronzérmet nyert. Alig néhány nappal később sikeres transzplantáción esett át, a nővére egyik veséjét kapta meg.

Ezt olvasta már?