)
Szilas drámája
)
Múlik az idő, a hónapok mögöttünk, mint megannyi sárgabarack-befőttes üveg, sorakoznak a polcon, de Csollány Szilveszter drámája itt van bennünk, sebzi a lelket, s cipeljük magunkkal, sok-sok kérdőjellel együtt. 51 esztendős, életerős férfi, Sydney olimpiai aranyérmese, világ- és Európa-bajnok – s mi eltemettük őt.
Tavaly ilyenkor még kiáltottunk, hogy Szilas, neked a Covid legyőzése rutingyakorlat.
Egészségesen talajt fogni a kórházi ágyról és kisétálni onnan.
Sérthetetlennek hittük, hiszen példakép volt, igazi példakép, csodálatos teljesítménnyel a háta mögött. S mi, egyszerű halandók szerettünk a közelében lenni, együtt fürödni vele a rivaldafényben, mert olyan jó a győztesekhez tartozni. De a rivaldafény helyét előbb a tompa kórházi világítás, majd a sír sötétje vette át. Maradt a fájdalom és maradt a sok kérdőjel.
De Szilas után maradt más is. A családja számára egyre nehezebb teher. A bank sürgető követelőzése, a hitelcsapda fájdalma. S mi, akik egykoron tapsoltunk Csollány Szilveszternek, most tehetetlenül nézzük és hallgatjuk, ahogy a felesége s két kislánya segítségért kiált.
S a sok kérdőjel mellé odakerül még egy: lesz, aki segítsen?
Szilas emlékéért és a túlélésért küzdő özvegyért összefognak-e?
)
)
)
)
)
)