Egy párizsi magyar nyerte az első hivatalos Grand Prix-t

Az első Grand Prix-t megnyerő Szisz Ferenc (Fotó: Getty Images)
Túlzás lenne azt állítani, hogy az autósportban, különösen a gyorsasági versenyeket tekintve Magyarország nagyhatalom lenne. Pedig az első hivatalos Grand Prix-t 119 évvel ezelőtt, 1906. június 27-én egy Francois Szisz nevű 33 éves férfi nyerte, aki történetesen magyar volt.

Szisz Ferenc 1873 őszén a Békés megyei Szeghalmon született, gimnáziumi tanulmányait Gyulán végezte, de mivel a gépészet is érdekelte, felvételt nyert a szeghalmi uradalmi gépműhelybe.

Fiatalon nősült, feleségével, Bettyvel a századfordulón Párizsba költöztek. Ferenc 1901-ben elszerződött a Renault-hoz, ahol hamar felismerték a tehetségét. Találmányaival, újításaival tekintélyt vívott ki magának, ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit sűrített levegős indítószerkezettel.

Szisz Ferenc a győztes Renault volánja mögött (Fotó: Fortepan/Francia Nemzeti Könyvtár)

1902-ben már az autóversenyeken dolgozott szerelőként, és 1903-ban Marcel Renault halálos balesete után lépett­ elő pilótának. Ígéretesen szerepelt sofőrként, de 1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztálya vezetőjének, ami gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 27-én mégis beírta magát az autóversenyzés tör­ténetébe – kitörölhetetlenül.

Az autósport legelső (kétnapos) Grand Prix-jén egy 103 kilométeres pályát kellett naponta hatszor teljesíteni. Bár a Renault motorja gyengébb volta riválisokénál, de ezt a hátrányt a Michelin könnyen cserélhető, keréktárcsára szerelt gumiabroncsaival ki tudták egyenlíteni. Szisz végül 32 perc előnnyel, 100 kilométer/óra feletti (!!!) átlagtempóval nyert.

A verseny rendkívül nehéz volt, minden előzésnél a gumikról leváló kátránydarabok égették a szemem, rettenetes fájdalmakat éltem át. Az első nap végére az állapotom kritikus volt, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy vezető pozíciómat feladva hagyjam, hogy más nyerjen

– mondta közvetlenül a célba érése után.

A győzelemért jelentős pénzdíjat, 45 ezer frankot, továbbá soron kívül francia állampolgárságot kapott. És ő lett az első autóversenyző, aki állami elismerésben részesült Franciaországban.

Szisz 1908-ig versenyzett, illetve 1914-ben néhány hónapra a világháború kitöréséig visszatért, igazán jelentős sikert azonban már nem ért el. Talán azért is, mert a Renault-tól függetlenedve 1909-ben saját autójavító műhelyt nyitott, olyan sikeres volt, hogy az „óhazában” ragadt rokonságnak ő volt a jómódú, külföldi rokona.

1944 telén tüdőgyulladást kapott, és még az év februárjában, 71 esztendősen meghalt. Történetének azonban itt még nincs vége, ugyanis az ötvenes évek közepén Szisz Ferenc „feltámadt”.

Szisz Ferenc a volán mögött (Fotó: Fortepan/Francia Nemzeti Könyvtár)

Csak vezetni ne kellett volna...

Élt ugyanis egy ilyen nevű ember Tiszaszentimrén, akit egyszer csak „felfedeztek”. Megkérdezték tőle, hogy ő-e a Grand Prix-győztes, s bár a férfi egy egyszerű csősz volt, megérezte az üzletet, és rábólintott. Ebben a szerepben parádézott mindaddig, míg a Renault küldöttsége meg nem érkezett az 1956-os Nemzetközi Vásárra.

A névbitorlót beültették a gyár egy új kocsijába, de az ál-Sziszről bebizonyosodott, hogy franciául sem tud, és az autóban a kuplungot, a gázt és a féket sem találta – kiderült, hogy életében még nem vezetett…

Ezt olvasta már?