Egy párizsi magyar nyerte az első hivatalos Grand Prix-t

Szisz Ferenc 1873 őszén a Békés megyei Szeghalmon született, gimnáziumi tanulmányait Gyulán végezte, de mivel a gépészet is érdekelte, felvételt nyert a szeghalmi uradalmi gépműhelybe.

Fiatalon nősült, feleségével, Bettyvel a századfordulón Párizsba költöztek. Ferenc 1901-ben elszerződött a Renault-hoz, ahol hamar felismerték a tehetségét. Találmányaival, újításaival tekintélyt vívott ki magának, ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit sűrített levegős indítószerkezettel.

1902-ben már az autóversenyeken dolgozott szerelőként, és 1903-ban Marcel Renault halálos balesete után lépett­ elő pilótának. Ígéretesen szerepelt sofőrként, de 1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztálya vezetőjének, ami gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 27-én mégis beírta magát az autóversenyzés tör­ténetébe – kitörölhetetlenül.

Az autósport legelső (kétnapos) Grand Prix-jén egy 103 kilométeres pályát kellett naponta hatszor teljesíteni. Bár a Renault motorja gyengébb volta riválisokénál, de ezt a hátrányt a Michelin könnyen cserélhető, keréktárcsára szerelt gumiabroncsaival ki tudták egyenlíteni. Szisz végül 32 perc előnnyel, 100 kilométer/óra feletti (!!!) átlagtempóval nyert.

– mondta közvetlenül a célba érése után.

A győzelemért jelentős pénzdíjat, 45 ezer frankot, továbbá soron kívül francia állampolgárságot kapott. És ő lett az első autóversenyző, aki állami elismerésben részesült Franciaországban.

Szisz 1908-ig versenyzett, illetve 1914-ben néhány hónapra a világháború kitöréséig visszatért, igazán jelentős sikert azonban már nem ért el. Talán azért is, mert a Renault-tól függetlenedve 1909-ben saját autójavító műhelyt nyitott, olyan sikeres volt, hogy az „óhazában” ragadt rokonságnak ő volt a jómódú, külföldi rokona.

1944 telén tüdőgyulladást kapott, és még az év februárjában, 71 esztendősen meghalt. Történetének azonban itt még nincs vége, ugyanis az ötvenes évek közepén Szisz Ferenc „feltámadt”.

Élt ugyanis egy ilyen nevű ember Tiszaszentimrén, akit egyszer csak „felfedeztek”. Megkérdezték tőle, hogy ő-e a Grand Prix-győztes, s bár a férfi egy egyszerű csősz volt, megérezte az üzletet, és rábólintott. Ebben a szerepben parádézott mindaddig, míg a Renault küldöttsége meg nem érkezett az 1956-os Nemzetközi Vásárra.

A névbitorlót beültették a gyár egy új kocsijába, de az ál-Sziszről bebizonyosodott, hogy franciául sem tud, és az autóban a kuplungot, a gázt és a féket sem találta – kiderült, hogy életében még nem vezetett…