Szoboszlai is számonkérte a csapattársait a Liverpool akadozó letámadása miatt

A Liverpool az utóbbi hetekben három egymást követő vereséget szenvedett el, és bár még mindig a Premier League második helyén áll, egyre több kérdőjel merül fel Arne Slot csapata körül. A holland edző első szezonjában igyekezett új alapokra helyezni a klub játékát, de a csapat legnagyobb fegyvere, a presszing - az azonnali labdaszerzésre épülő védekezés és támadásindítás - látványosan gyengülni látszik.

A Chelsea elleni bajnokin láthattunk egy pillanatot, ami tökéletesen szimbolizálja a Liverpool jelenlegi problémáit. Szoboszlai Dominik egymás után három-négy kék mezes játékost is próbált letámadni, miközben társai nem mozdultak. A magyar válogatott kapitánya végül tehetetlenül tárta szét a karját: „Hol vagytok?” – üzenete mindent elmondott, akárcsak a mozdulathoz társuló arckifejezése.

A Klopp-éra csúcspontján a Liverpool letámadása szinte koreografált tánc volt – minden játékos pontosan tudta, mikor, hova és hogyan kell mozdulnia. Most azonban ez a szervezettség hiányzik. Szoboszlai esete megmutatta: a presszing jelenleg inkább egyéni akciók sorozata, mintsem összehangolt csapatmunka.

Az adatok is alátámasztják a látottakat:

• A Liverpool labdaszerzései a támadóharmadban meccsenként 4,5-ről 3,9-re estek vissza.

• Az ellenfelek több passzt hajtanak végre sikeresen nyomás alatt (PPDA: 8,9 → 9,4).

• Az úgynevezett „pressed sequences” – azaz, a szervezett letámadási akciók száma – 12,6-ról 10,4-re csökkent.

A következmény az, hogy az ellenfelek sokkal könnyebben játsszák ki a Liverpool első védelmi vonalát, és így a védelemre hárul a nagyobb teher. Virgil van Dijk és Ibrahima Konaté például mindketten jóval több védekező akciót hajtanak végre(VVD esetében 8,1-ről 11.3-ra, Konaténál 6.9-8.1-re nőtt), mint tavaly – ez világos jele annak, hogy a letámadás hatékonysága visszaesett és a csapat mélyebben védekezik, mint korábban.

Arne Slot érkezése nem csupán edzőváltás volt, hanem teljes filozófiaváltás is egyúttal. A nyáron a Liverpool jelentősen átalakította keretét: érkezett Florian Wirtz, Alexander Isak, Jeremie Frimpong, Kerkez Milos és Hugo Ekitiké. Ők azonban még nem ismerik Slot védelmi rendszerét, és idő kell, mire automatizmusaik kialakulnak.

Klopp idején is hónapok kellettek ahhoz, hogy például Fabinho vagy Robertson beépüljenek. Fabinho csak a második hónapjában játszott először a Bajnokok Ligájában, míg Robertson fél évig padozott, mielőtt stabil kezdő lett. Slotnak viszont nincs ennyi ideje – a klub és a szurkolók azonnali eredményeket várnak a nagy pénzért igazolt játékosoktól.

A Liverpool sikerei évekig a letámadásra épültek. Klopp filozófiája szerint „a legjobb módja a támadás szervezésének a labdaszerzés után közvetlenül végrehajtott letámadás”. Ez a „Gegenpressing” nemcsak a védekezést szolgálta, hanem támadásindító fegyverként is működött. Slot ezzel szemben kicsit más megközelítést képvisel: pozícióhoz kötöttebb játékot szeretne, kevesebb kaotikusan agresszív labdaszerzéssel, de ez a váltás még nem ült át teljesen a gyakorlatba. Az eredmény pedig az, hogy sem a régi, sem az új stílus nem működik igazán.

A Liverpool jelenlegi helyzete nem nevezhető krízisnek – a csapat második a bajnokságban, és sok új játékosnak még be kell illeszkednie, ugyanakkor a három vereség és a szervezetlen presszing rávilágít arra, hogy Slot előtt hosszú út áll, mire a Liverpool újra a jól ismert, energikus, egységes csapattá válik.

A holland tréner most a válogatott szünetet arra használhatta, hogy újraépítse a csapat ritmusát és a letámadás struktúráját. A szurkolók pedig remélik, hogy a csapat hamarosan újra felpörög, mert ha valamit megtanultak az elmúlt évtizedben, az az, hogy a Liverpool sikerei a pálya középső harmadában, a labda elvesztésének pillanatában kezdődnek. A szünet utáni első próbatétel a vasárnapi Manchester United elleni derbi lesz.