„Azonnal aláírnám a döntetlent” – Szoboszlai Dominik a példaképe ellen bizonyíthat

Az Írország elleni mérkőzés lefújását követően elárulta, bár azok után, ahogy alakult a meccs, csalódott a döntetlen miatt, előzetesen elfogadta volna. A kezdés előtt a portugálok elleni is aláírná az ikszet?
Azonnal! – vágta rá a Sportal kérdésére Szoboszlai Dominik. – A dublini találkozó, már a múlté, arról felesleges beszélni, de Portugália ellen szerintem nemcsak én egyeznék ki a döntetlennel, hanem Magyarországon mindenki.

Egy kérdés erejéig még hadd térjünk vissza a szombaton történtekre: a játékvezető ténykedése nagy vihart kavart. Találkozott már hasonló bíráskodással?
Néhányszor igen. Ez kiemelkedő teljesítmény volt – nem a jobbik irányba. A kiállítás után mintha kettővel lettünk volna kevesebben… De nem tudunk már ezzel mit csinálni, nem is szabad vele foglalkozni. Ha továbbra is ezen idegeskedünk, attól nem változik meg az eredmény.

Akkor nézzünk előre! Dublinban több mint negyven percet játszottak létszámhátrányban, óriásit harcoltak, ami nyilván sokat kivett önökből. Sikerült megfelelően regenerálódni?
Örülök, ha kívülről is úgy látszott, hogy nagyon küzdöttünk. Általában a meccs utáni második napon jön ki legjobban a fáradtság – vagyis ma. Az sokat segített, hogy a szombatról vasárnapra virradó éjszakát még kint töltöttük, mindenki tudott pihenni, aludni, akik kevesebbet vagy egyáltalán nem játszottak, edzettek is vasárnap. Azt gondolom, készen állunk a holnapi mérkőzésre!

Mi az ön elvárása a selejtezősorozattal kapcsolatban? És mi a célja?
Az elvárásom az, hogy mindent meccsen tegyük ki a szívünket-lelkünket a pályára, és a végén emelt fővel jöhessünk le – az eredménytől függetlenül. A célom egyezik az álmommal: kvalifikáljuk magunkat a világbajnokságra, vagy legalábbis jussunk el a pótselejtezőig, hogy ott legyen esélyünk a részvétel kiharcolására. A következő mérkőzésen is meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, küzdenünk kell, amíg csak bírunk. A portugálok minőségben előttünk járnak, de sokat jelenthet a küzdés és az akarás…

A válogatottban és a Liverpoolban is több poszton bizonyított már. Ha önön múlna, hol játszana?
A középpályán szeretek legjobban, ott érzem magam igazán komfortosan. Ettől még a klubomban ott játszom, ahova az edzőm rak, ami pedig a válogatottat illeti, nyitott vagyok mindenre, ha a „Főnök” kitalál valamit, leülünk és megbeszéljük.

A csapatkapitány mit mond, ki pótolhatja az írek ellen kiállított Sallai Rolandot?
Ezt majd a „Főnök” eldönti. Az biztos, hogy Roli meghatározó játékosa a csapatnak, minden téren van tapasztalata. Küzd, hajt, akar, és minőség is van benne. Az is igaz, hogy aki itt van, arra vár, hogy megkapja a lehetőséget, amivel aztán élni szeretne. Bárki is lép pályára, kétségem nincs afelől, hogy mindent megtesz majd. Azt azért le kell szögezni, hogy a portugálok nagyon erősek, a spanyolok mellett őket tartom Európában a legjobbaknak. Mi otthon játszhatunk, csodálatos hangulatban, meg kell próbálnunk élvezni a találkozót. Nem minden nap találjuk szembe magunkat ilyen válogatottal…

Ha nem tévedünk, mostanság gyakran eszébe jut az a tizenhat évvel ezelőtti világbajnoki selejtezőn, amelyen játékoskísérőként sétált fel a Puskás-stadion gyepére – az előkerült felvétel arról tanúskodik, hogy „kétembernyi” távolságra állt Cristiano Ronaldótól…
Megvan a fejemben, milyen volt ott állni mellettük… Most nem mellettük, hanem velük szemben állok majd, ez kicsit más lesz…

Különleges érzés lesz Ronaldo ellen futballozni?
Nagyon! Nem titok, gyerekkorom óta ő a példaképem. Játszhattam már sok jó labdarúgó ellen, de ellene még nem, végre eljött ennek is az ideje. Remélem, jól sül el…