)
„Az egyház égisze alatt jött létre a klubunk. Miután a sportág szerelmese lettem, számomra egyértelműnek tűnt, hogy valamilyen formában a birkózás elkötelezett híve legyek, így kitanultam az edzői hivatást. Amikor az iskolánál megszületett a gondolat, hogy a testnevelési órák keretein belül sportoljanak a tanulók, adta magát a szőnyegek világa" – mesélt a Blikknek az 54 esztendős vezetőedző, Horváth Gyula.
)
A gyerekek már a kezdetekben nagyon élvezték a lehetőséget. Az edzések szervezésében pedig óriási segítséget nyújtott a korábbi kétszeres olimpikon, Rusznyák József.
„Nem lehetek elég hálás neki, a Magyar Birkózók Szövetségének és a baptista egyháznak, mert rengeteg támogatást kaptunk. A gyerekek pedig az eredményekkel is bizonyítják, érdemesek a megbecsülésre. Ezek a nebulók mélyszegénységben élnek, javarészt roma származásúak, a szüleik aluliskolázottak. Az egyház minden költséget magára vállal, mert ezeknek a gyerekeknek nincs cipője, nincs tagdíja, és utazásra sincs pénzük. A buszt, benzint és étkezést is támogatásokból tudjuk előteremteni" – mondta a tréner.
Horváth példaértékű munkát végez Miskolcon, ahol nemcsak a sportérték a fontos, hanem az a misszió, az a fizikai és lelki támogatás, az a szeretetteljes foglalkozás, amit a diákoknak nyújt. Az eredmények pedig az elmúlt esztendőkben nem maradtak el. Sőt! Többen magyar bajnoknak vallhatják magukat, de van közöttük diákolimpiai érmes és bajnok is. Az egyik legértékesebb helyezésük Berki Krisztián nevéhez fűződik, aki a Combat Games nemzetközi versenyen (középiskolák közötti világbajnokságon) lett harmadik helyezett. A csoport igazi nagy egyénisége, minden szempontból, Kanalas Zsolt.
)
„Jelen pillanatban negyven fő körüli a létszámunk, akik igazolt versenyzők. A létszámot az ovisok, alsó és felső tagozatosok teszik ki. Az igazi kitörés mindenki számára az, ha bekerülhet a Kozma István Birkózó Akadémiára. Ez egy nagy cél mindegyikünk számára, és örömmel jelenthetem, hogy vannak kiemelkedő tehetségeink – magyarázta Horváth, aki az edzéseken, versenyeken keményen hajtja, űzi a tanítványait. – Vehemens vagyok, mint akármelyik edzőkolléga. A hév engem is elkap, buzdítom őket a szőnyegen. Alapvetés nálam, hogy mindig szeretettel fordulok hozzájuk és mindenkit külön egyéniségként kezelek. Motiválom, ösztökélem és dicsérem őket, természetesen káromkodás nélkül."
A Bonis Bona díjazott szakember jelenleg teológiát tanul, és vágya, hogy maga körül egy edzői utánpótlásgárdát építsen.
„Nemcsak a kis birkózók körében foglalkozom tehetségkutatással. Fontos, hogy a trénerek szeretettel és érzékenyen forduljanak a nebulókhoz. Meg kell adnunk az esélyt, hogy a gyerekek lehetőségeit kibontakoztathassuk az életben és a sportban egyaránt" – zárta Horváth.
Ezt olvasta már?
)
)
)
)
)
)
)