– Keményen edzek!
– csapott bele a közepébe a focipályán a góljai mellett a vehemenciájáról is ismert korábbi csatár.
– Tudom, sablonosan hangzik, de a boksz rendkívül összetett sportág, annyi mindenre kell egyszerre figyelni, a lábmunkára, a kezekre, a csípőmozdulatokra. Más, mint a futball, az egészen biztos, de azalatt a rövid idő alatt, ami a rendelkezésemre áll, maximálisan szeretnék felkészülni.
A tavalyi műsorban Kabát Péter képviselte a labdarúgókat, aki kiütéses vereséget szenvedett Rácz Jenő Michelin-csillagos séftől, ami után meg is sérült. Torghelle látta a mérkőzést, és beszélt az egykori újpesti játékossal annak tapasztalatairól.
– Kikérdeztem Petit, és arra hívta fel a figyelmemet, hogy a felkészülésre óriási hangsúlyt fektessek, ne vegyem félvállról, mert kemény ütközetekre számíthatok.
Nem félek attól, hogy kiütnek és nem tartok senkitől.
Ha labdarúgó szakzsargonnal élhetek, minden mérkőzés más és más, a sérülés pedig természetes velejárója a sportnak, ezt megtanultam bő húszéves pályafutásom során. Azt azért hozzá kell tennem, hogy teljesen nulláról kezdtem meg az edzéseimet. Bár távol áll a sporttól, és talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy az iskolai évek alatt hányszor keveredtem utcai csetepatéba. Sohasem érvényesítettem ököllel a jogaimat. A mérkőzéseimen más volt a helyzet, ott soha nem hagytam magam.
A hirtelen jött sportágváltást az egykori támadó kedvese is csodálkozva vette tudomásul.
– A párom kérdezte, hogy miért próbálom ki magam, miért van erre szükségem? A válaszom egyszerű: mert ezzel új célt találtam magamnak.
Futballistaként folyamatosan láttam magam előtt a legyőzendő akadályokat hétről hétre, ez most egy újabb állomása az életemnek. A másik indok, amiért igent mondtam a felkérésre, az az, hogy kimozdulhatok a komfortzónámból.
Fiatal labdarúgó tanítványaimnak is azt mondom: ahhoz, hogy a legjobbak legyenek, muszáj a megszokottól eltérő helyzeteket keresni a pályán és a mindennapjaikban. Nem titkolt szándékom, hogy a műsorral példát is szeretnék nekik mutatni. Több lesz ezáltal az ember.
Torghelle imádja a versengést, még a saját kislányát sem engedi nyerni, legyen szó bármilyen társasjátékról, vagy éppen papírgalacsinnal célba dobásról. Ezek után nem csoda, hogy magasra tette fel a lécet.
– Meg akarom nyerni a versenyt. Mi más lehetne a célom? – mondta optimistán az Angliában, Görögországban és Németországban is légióskodó futballista.