)
Törő, Andris, Kese – becenevek, ahogy szólították a barátok, az ismerősök, a főnökök és persze a szurkolók, akik rajongásig szerették Törőcsik Andrást. Az Újpest zsenije tavaly nyáron, július 9-én 67 éves korában hunyt el, s pihen azóta a Megyeri úti temetőben. Kedden délelőtt régi cimborák, csapattársak, ellenfelek, sportvezetők, drukkerek gyülekeztek a legendák parcellájánál – ahogy a szurkolók nevezik – a csípős hidegben.
)
„Még friss a seb, mindig fájdalmas kijönni ide. Rengeteg emlék kavarog bennem apuról. Általában egyedül szoktam vele lenni, s elég furcsa, hogy most megint ennyien vannak a sírja körül. Olyan, mintha újra eltemették volna apámat. Amúgy persze jólesik, hogy még ennyien tisztelik, szeretik őt. Maga a sírkő is tetszik, méltó hozzá” – mondta a Sportálnak Törőcsik Attila, az újpesti kedvenc fia.
)
A lila-fehér legendák, csapattársak, vezetők mellett ott álltak a sírnál a Vasas, a Budapesti Honvéd, a Ferencváros, a Videoton korábbi válogatott focistái, MLSZ-vezetők, Gellei Imre volt szövetségi kapitány, közéleti személyiségek, Újlaki Dénes színművész, Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke, Várkonyi Attila (DJ Dominique).
„Sajnos egyre kevesebben vagyunk, és már mind sűrűbb program az életünkben, hogy temetőbe kell járnunk. Ki gondolt erre, amikor Kese varázsolt? Élveztük a játékát, az életet, a fiatalságunkat, és nem gondoltunk az elmúlásra. Persze tudom én, a világ már csak ilyen. Ami megszületik, az egyszer el is múlik. Csak hát, akkor sem könnyű ezt elfogadni” – nyilatkozta Tóth András, az Újpest kilencszeres bajnok futballistája az avatón.
)
A sírkő az 54 éves Kéry Bálint Bence képzőművész-szobrász alkotása, amelyen próbálta egyszerű formába öntve gránit anyagban visszaadni Törő egyéniségét. A síremlék középső oszlopa 172 centiméter, megegyezik Törőcsik András magasságával.
Kiss László a Vasasban ellenfele, a válogatottban és a francia Montpellier-ben csapattársa volt a lila legendának.
„Voltak nagyon jó meccseink együtt, és egymás ellen is, de nekem sosem a futballista ugrik be róla, hanem a barát, akivel sok mindenen keresztülmentünk. A sírjánál állva, a beszédeket hallgatva, az ugrott be nekem, hogy amikor a 80-as évek közepén a Montpellier-ben játszottunk, januárban az egyik belvárosi étterem teraszán ebédeltünk, annyira jó idő volt Dél-Franciaországban. Most meg itt mínuszok vannak, de már csak én érzem ezt, ő szegény ott pihen a fagyos földben” – merengett el a Vasas klasszisa.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)