Heti 8 alkalommal edz 88. évét taposó olimpiai bajnok legendás öttusázónk – videóval

Az olimpiai bajnok, sikeres szövetségi kapitány, menő ügyvéd nem köntörfalaz, amikor megkérdem tőle, számított-e rá, hogy őt választják a december végén elhunyt Varga János helyére a Nemzet Sportolójának. „Igen” – vágja rá habozás nélkül, majd mintegy magát vigasztalva hozzáteszi: „Talán majd legközelebb”. Persze elismeri, hogy más jogos aspiráns is van, így a most megválasztott Vaskuti István ellen sem lehet kifogást emelni, természetesen gratulált is neki.

„Nekem anyagilag nincs szükségem arra a pénzre, ami a Nemzet Sportolóinak havonta jár, egyszerűen csak úgy érzem, helyem lenne közöttük” – érvel az első tokiói olimpia egyéni öttusabajnoka, aki aktív pályafutása befejezése után sem szakadt el kedvenc sportágától, mi több, a magyar labdarúgásért is sokat dolgozott.

Amikor arról kérdezem, hogy jogvégzett emberként ő is úgy látja-e, hogy a Nemzet Sportolóinak nem mindegyike felel meg a kiírásnak, bólint.

„Én magam írtam anno a normaszöveget, amiben egyértelműen ott áll, hogy a sikeres sportolói pályafutás ÉS utána a magyar sportéletben is betöltött kiemelkedő szerep EGYÜTTESEN feltétele a tagságnak” – magyarázza, de neveket nem hajlandó mondani, sőt meg is erősíti, hogy semmiképpen nem akarta és nem akarja a jövőben sem befolyásolni a választást. „Ki vagyok én, hogy (felül)bíráljam egy testület döntését?” – teszi fel a költői kérdést.

Elengedve ezt a témát, arról érdeklődöm Töröktől: közelítve a 88-hoz – augusztus 3-án ünnepli majd –, mivel telnek napjai. Mit ne mondjak, nem egy szokványos magyar nyugdíjast idézően…

„Új ügyeket már nem vállalok, de a régieket még végigviszem. Azt szoktam mondani éppen emiatt, hogy egy »ügyefogyott ügyvéd« vagyok” – mutatja meg, hogy az önirónia sem áll tőle távol, s elárulja, ez a munka nem köti le az összes energiáját, másra is van ideje. Úgy tartja, a magyar utánpótlás-neveléssel – jelesül a labdarúgásban – komoly gondok vannak.

„Talán sokan nem tudják, de amikor a magyar futballisták 1996-ban kijutottak mindmáig utolsó alkalommal az olimpiára, én segítettem Dunai Anti munkáját, az én felelősségem volt a csapat, a játékosok erőnléti felkészítése” – pillantunk együtt a múltba, s aki esetleg nem emlékezne rá: Török Ferenc akkoriban elnökségi tag volt az MLSZ-ben, sőt két évvel később elnöknek is pályázott, de akkor a rossz emlékű Kovács Attila lett végül a befutó.

„A magyar futballban a vezérlőelv az – ez le is van írva –, hogy a sikerek kulcsa »a technika és a taktika«. Ez egy hülyeség, mert valójában a gyorsaság és az állóképesség az igazán fontos, és ezeket, pontosabban az ehhez elengedhetetlen megfelelő keringést csak 12-19 éves kor között lehet fejleszteni” – dohog a szakember, majd így folytatja: „A 2010 óta tartó Csányi-érában már öt program készült az utánpótlás fejlesztésére, s mindegyik kudarcot vallott. A legutóbb elfogadotton is már tervezik a változtatásokat az én kritikám alapján.”

Török szerint egyébként a teljes magyar sport utánpótlás-nevelésével rendszerszintű gondok vannak, pedig lehetne jól is csinálni, csak szerinte ebbe valamiért sem az állami sportvezetés, sem a Magyar Olimpiai Bizottság nem áll bele.

„Még odáig sem jutottunk el, hogy erről a problémáról egy nyílt vita kialakulhasson” – panaszolja hősünk, aki egyébként erőnléti edzések terén maga is jó példával jár elöl, miközben sűrűn hivatkozik az 1922-ben orvosi Nobel-díjat kapott Archibald Vivian Hillre. A brit tudós bizonyította be, hogy a szervezet hatékony működtetéséhez oxigénre van szükség, amit a keringés juttat el az izmokhoz, magyarán: tinédzser korban – mint erről már szó volt – a fejlesztésén kell dolgozni, később pedig, idős korban is, a karbantartásán.

„Hetente hétszer-nyolcszor edzek. Bár a lábammal voltak gondok, – protézis, bénulás –, a gerincem meg sérvek miatt hat csavarral van megerősítve, azért ha a teniszpartnereimmel párosozunk, nem én vagyok a leggyengébb a mezőnyben. Ezen kívül kerékpározom, nordic walkingozom, járok úszni, gyógytornára, s pontosan tudom, hogy a keringés karbantartásához a pulzusszámot időnként meg kell emelni. Muszáj, ha az ember aktívan akar élni. Van egy velem egykorú unokatestvérem, ő ül egy idősotthonban, bámul kifelé az ablakon, és csak várja a halált” – sorol jó és rossz példát a valóban szinte kifogyhatatlan energiájú sportember, aki elhatározta, csinálja, ameddig tudja, élvezni akarja az életet, amit immár kilenc dédunokája is szebbé tesz.

„Mindig azt mondom, és így is gondolom: este reményekkel fekszem le, reggel célokkal ébredek. Na jó, meg fájdalmakkal is, de úgy tartom, a fájdalom a barátom. Régen azért léptem át a fájdalomküszöböt, hogy eredményes legyek, manapság meg azért, hogy egészséges maradjak.”