)
A közben olimpiai bronzérmet is begyűjtő sportoló nem számított rá, hogy az idei párizsi ötkarikás játékok megnyitó ünnepségén ő viszi majd a magyar csapat zászlaját Böde-Bíró Blanka kézilabdázóval közösen.
– Óriási megtiszteltetés, nagyon meglepett, amikor az eskütétel napján csörgött a telefonom és megkaptam a hírt – mondta Tóth Krisztián, aki nem szereti a felhajtást, de ezúttal szívesen válaszolt az újságírók szűnni nem akaró kérdéseire a Művészetek Palotájában.
– Nem is nagyon volt időm izgulni. A fogadalomtétel során a pódiumra lépés előtt már csak az járt a fejemben, nehogy megbotoljak a színpadon, de szerencsére ez nem történt meg.
)
Nem így 2016-ban a riói ötkarikás játékokon, amikor a sportközvélemény toronymagas éremesélyesként tekintett az MTK cselgáncsozójára, ám betlizett és korán búcsúzott a versenytől, amire talán túlságosan is ráfeszült.
– Egyszerűen agyonnyomott a tét. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az olimpia légköre ennyire magába szippant, és lelkileg ennyire kifacsar. Semmi más nem járt a fejemben, csak hogy eredményes legyek és megnyerjem a mérkőzéseim, de annyira görcsösen akartam, hogy ez megbosszulta magát
– árulta el a 30 éves dzsúdós.
– Akkor döbbentem rá, hogy ezt önerőből nem tudom megoldani, és segítséget kellett kérnem egy mentál pszichológustól, nevezetesen Járdán Tamástól, aki azóta is támogatja a lelki felkészülésemet. Az nemcsak üres frázis, hogy a tehetség és a verejtékező edzések, a küzdelmes versenyeken szerzett tapasztalat, a taktika még nem elegendő a jó eredmények eléréséhez.
Igenis foglalkozni kell a sportolónak a külső és belső tényezőkkel, amiben egy lelki szakember rengeteg segítséget tud adni.
Ennek köszönhetően is a tokiói olimpián bronzérmes lett, és ahogy ő fogalmaz már nem áll túlzott elvárásokkal a tatamira. Igyekszik élvezni a versenyek hangulatát.
– Teher nélkül utazom Párizsba. Nem is szeretnék esélyt latolgatni, úgy érzem az elmúlt két esztendőben a kvalifikációs sorozat alatt mindent megtettem, hogy sikeres legyek, most kiegyensúlyozott vagyok, és ezt a többi sporttársam is látja, mert sokan kérdeznek arról, hogy miként készüljenek pszichésen egy olimpiára. A saját tapasztalataimat osztom meg, és most már így 30 évesen, kellő érettséggel tudok erről mesélni nekik. Ha nem is jósolgatok, azért az hab lenne a tortán, ha sikerülne a tokiói bronzérmemet megfejelni a francia fővárosban. Az biztos, hogy fejben ott leszek – zárta gondolatait.
Ezt olvasta már?
)
)
)
)
)
)
)
)