Rövid pályás úszó-világbajnokság, 2 nap

Kós Hubert remekelt, de az aranyhoz most ez is kevés volt – Késely Ajna a „nézőtérről” lett hetedik

Felülmúlható-e a keddi nap? Világcsúcsok számát tekintve aligha, hiszen az első napi „hetest” felülmúlni aligha lehet. Más tekintetben viszont… Igen, sikerült felülmúlni az előző napot, Kós Hubert döntője után mégis inkább azt éreztük, hogy elvesztett egy aranyat, nem pedig megnyert egy ezüstöt. De akkor is: szép volt, Hubi!

Amikor az ember a Duna Aréna médiabejáratához megy, a látvány alapján tudatosulhat benne, hogy ide nemcsak szakírókat várnak, hanem patkányokat is. Nem, nem, félreértések elkerülése végett, most nem az újságírószakma számunkra esetleg kevésbé kedves kollégáiról beszélünk, hanem a négylábú rágcsálókról. Az uszoda külső falánál egyik csapda követi a másikat – cserébe viszont patkány tényleg sehol.

Na, de hagyjuk a nem szeretett kártevőket, beszéljünk inkább a szeretett úszókról! Elsősorban persze Kós Hubertről, az egyetlen párizsi érmesünkről, akik vállalta a rövid pályás vb-re is a felkészülést. És bár ő 200-as specialista – az olimpián is ezen a távon nyert, igaz, ötvenes medencében –, most a 100 méteren is favorittá lépett elő, miután mind az előfutamokban, mind az elődöntőben a legjobb időt úszta.

Persze hiába az esély, azt realizálni is tudni kell, egy rosszul sikerült rajton vagy fordulón minden elmehet. Szóval Hubi mindent megtett, hogy a lehető legmagasabbra korbácsolja az elvárásokat, ehhez, meg az előzőleg hangoztatott: „már szinte lehetetlen jegyet kapni” kijelentéshez képest kiábrándító volt látni, hogy aranyesély ide, aranyesély oda, jóindulattal is csak félig telt meg a nézőtér.

És lehet, pont az a néhány száz torok hiányzott a győzelemhez. Pedig 75-nél még Kós fordult elsőnek, de aztán a „hontalan” (ez az oroszok elfogadott neve az ukrán háború óta) Miron Lifincev utolérte, s a fal neki jött ki jobban, három századdal legyőzte az egyéni csúcsát tovább javító bajnokunkat. Sebaj, majd 200-on lesz legalább kinek és miért visszavágni!
(Hubi nyilatkozatát itt nézheti meg!)


Hogy ne maradjunk a második nap világcsúcs nélkül, arról a Leon Marchand és Milák Kristóf távollétében az első számú pillangozónak számító Noe Ponti gondoskodott, aki az 50 pillangó döntőjében tovább faragta saját rekordját. Remekül úszott Szabó Sebasztián is: a fordulásnál és célban is negyedikként állította meg az órát.

Női 800 gyorson meg az a furcsak helyzet állt elő, hogy a délelőtt legjobb időt úszó Késely Ajnának nézőként kellett végigszurkolnia, hogy az 1-9. hely melyikét szerzi meg – tegyünk azért hozzá, a rendkívül erős vetélytársak miatt a dobogó szóba sem jöhetett.

Az első nap az aranyak 2/3-át besöprő amerikaiak ezúttal nem hengereltek, bár a nőknél a két arany-, egy-egy ezüst- és bronzérem azért szép termés. Gretchen Walsh 100 gyorsaon ezúttal világbajnoki csúccsal jutott a csütörtöki döntőbe – nyilván tartalékolt a háromnegyed órával későbbi 50 pillangó fináléjára. Ahol nyert is, de „szégyenszemre” ezúttal a rekord elmaradt.

Bár az oroszok két aranyat is nyerte (100 hát és a 4x50-es mix vegyesváltó), hazájuk himnusza egyszer sem csendült fel.
Szomorú ez a világ...

Döntők

FÉRFIAK
100 m hát
1. Miron Lifincev (Oroszország, semleges zászló alatt) 48.76 mp
2. Kós Hubert 48.79
3. Lengyelország 49.16

50 m pillangó
1. Noe Ponti (Svájc) 21.32 mp – világcsúcs
2 Ilya Kharun (Kanada) 21.67
3. Nyls Korstanje (Hollandia) 21.68
4. Szabó Szebasztián 22.00

NŐK
100 m hát

1. Regan Smith (Egyesült Államok) 54.55 mp – világbajnoki csúcs
2. Katharine Berkoff (Egyesült Államok) 54.93
3. Ingrid Wilm (Kanada) 55.75

50 m pillangó
1. Gretchen Walsh (Egyesült Államok) 24.01 mp
2. Beryl Gastalledo (Franciaország) 24.43
3. Alexandria Perkins (Ausztrália) 24.68

800 m gyors
1. Lani Pallister (Ausztrália) 8:01.95 p – világbajnoki csúcs
2. Isabel Gose (Németország) 8:05.42
3. Katie Grimes (Egyesült Államok) 8:05.90
...7. Késely Ajna 8:18.04

MIX

4x50 m vegyes
1. Oroszország (semleges zászló alatt) 1:35.36 p
2. Kanada 1:35.94
3. Ausztália 1:36.20

Ezt már láttad?