Egymást ütötték el az olimpiától Vadnaiék

Nem egyedi a világban, hogy testvérpárok egyazon sportágban jeleskednek, és olykor egymást kell legyőzniük az áhított célért.

Ilyenek voltak a Williams nővérek, Serena és Venus, ők a teniszpályákon rivalizáltak egymással, vagy a Forma–1-ben Michael és Ralf Schumacher versengése, de említhetnénk Magyarországról a Steinmetz fivéreket is, akik pólósként küzdöttek csapatukért, s ha már víz, akkor itt az újabb párharc, méghozzá a Vadnai családban.

Mindketten vitorláznak és mindketten az ILCA7-es hajóosztályban harcoltak, hogy részt vehessenek az olimpián. Az elmúlt két alkalommal Rió­ban és Tokióban a báty, a 29 éves Benjámin képviselte hazánkat az ötkarikás játékokon, ám idén, Párizsra fordult a kocka, a fiatalabb, a 26 esztendős Jonatán ért révbe, hogy stílszerűek legyünk. No de ez a versengés mennyire sínyli meg a kapcsola­tukat?

– Erről sokat beszélgettünk egymással. Mondtam is Jonatánnak, hogy a sportolói pályafutásunk 35 éves korunkig tarthat, de utána remélhetőleg még ötven évig testvérek leszünk, jó lenne még szóba állni egymással akkor is – kezdte az idősebbik fivér, Benjámin, aki most éppen a magyar ifjúsági válogatott munkáját segíti a Garda-tavon.

– Felnőttként boldogan éljük meg a másik sikerét. Olyanokat már nem teszünk, mint gyermekkorunkban, amikor egymás mellé értünk, és vizet mertünk a másik hajójába, hogy lassabban haladjon.

Ettől függetlenül természetesen nem esett jól, hogy két olimpiai részvételt köve­tően most nem én jutottam ki, de el kellett ismernem, hogy az öcsém minden tekintetben jobb volt nálam, ezt a tényt nem lehet elvitatni.

Valóban nem, hiszen ami a fiatalabbik Vadnai fiút illeti, két versenyt is megnyert az elmúlt napokban, ami jó előjel az olimpiai felkészülés során.

– Tokió előtt a nemzeti válogató versenyeken Benji egyértelműen jobban vitorlázott, mint én, megérdemelte, hogy indulhasson az olimpián.

Sokat könnyített a helyzetemen, hogy nagyon jó testvéri viszonyban vagyunk, őszintén tudtam örülni, még ha ez nem is az én részvételemet jelentette

– mondta Jonatán.

– Hogyne lettem volna csalódott, szerettem volna jobban teljesíteni, főleg magammal szemben! Bosszús voltam, mert az edzéseken jó formában éreztem magam, de a versenyeken ez nem mutatkozott meg. Sok mindenen változtattam, például az olimpiát követően, amíg mindenki a pihenőjét töltötte, én edzettem, növeltem a gyakorlá­saim óraszámát, újragondoltam a fizikai felkészülésemet, ami meghozta gyümölcsét, mert a következő Európa-bajnokságon bronzérmes lettem.

Azt mindkét vitorlázó megerősítette, hogy a téli felkészülés a legutálatosabb dolog, amikor 4-5 fokos vízben, átfagyott kézzel kell kormányozni a hajót, de valamit valamiért. A legjobb mégis, amikor együtt állhatnak a pódiumon a versenyek végén mint vitorlázók. Párizsban az olimpián mindketten azért küzdenek, hogy minél szebb eredményt érjen el Jonatán a hajóban, míg a báty, Benjámin a motorcsónakból segíti mint egy igazi jó testvér.

Ez is érdekelheti