A magyarok öröme, a britek őrült 48 órája – ilyen az, amikor a győztes és a vesztes is boldog

A magyar női kézilabda-válogatott a Nagy-Britannia elleni 49–11-es győzelemmel kezdte a debreceni olimpiai selejtezőt. A mérkőzést követően mindkét fél mosolyogva értékelt.

Mit lehet ilyenkor mondani?

Egy 49–11-re megnyert (vagy éppen elveszített…) mérkőzés után…

„Nagyon örülök a győzelemnek! – kezdte értékelését a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Golovin Vlagyimir. – Kevés információ állt a rendelkezésünkre Nagy-Britanniáról, de úgy érzem, amit ki lehetett hozni ebből a meccsből, kihoztuk. Fontos volt, hogy a védekezésünk rendben legyen, és hogy gyors gólokat szerezzünk. Minden tiszteletem az ellenfelé! Nehéz körülmények között kellett pályára lépnie, a felkészülésre nagyon kevés idő állt a rendelkezésére, de becsülettel küzdött végig. Mi pedig, mint mondtam, örülünk a győzelemnek, és megyünk tovább!”

A Magyarországra zömében szerdán befutó (a hírek szerint volt, aki csütörtök hajnalban érkezett…) britek szakvezetője, Mark Hawkins nem tagadta, kissé kaotikusan teltek az elmúlt napok.

„Őrült negyvennyolc óra van mögöttünk! Különleges helyzetbe kerültünk azzal, hogy Kamerun visszalépése után felkértek minket a részvételre, de örülünk annak, hogy itt lehetünk, hogy nagyszerű csapatok ellen játszhatunk. Tényleg boldogság számunkra, hogy olyan erős válogatottak ellen mérethetünk meg, mint Magyarország és Svédország, mindkét csapat a világ legjobbjai közé tartozik. Mi úgy tekintünk erre a tornára, mint egy fejlődési lehetőségre, minden meccsen igyekszünk tanulni valamit.”

A mérkőzés legjobbjának választott, hét kísérletéből hetet gólra váltó Faluvégi Dorottyának Fair Play-díj is járna, olyan tisztelettel beszélt az ellenfélről.

„Jó meccset játszottunk, amit terveztünk, megvalósítottuk. Nyilván nem ez volt a legfontosabb meccsünk ezen a kvalifikációs tornán, ugyanakkor nagyon fontos volt nekünk, hogy jól kezdjünk. Minden elismerésem a briteké, tudjuk jól, milyen körülmények között jutottak el idáig, még akkor is jár nekik a dicséret, ha nagy volt a különbség. Mindkét csapat megtette, ami tőle telt.”

Mosolygott Anna Rayner is…

„Boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk! – szögezte le a britek játékosa. – A magyarok megtiszteltek minket azzal, hogy végig komolyan vették a mérkőzést, ezt ezúton is köszönöm! Amikor útnak indultunk, tisztában voltunk azzal, mi vár ránk. Fiatalok vagyunk, fejlődni szeretnénk – ezért is vagyunk itt. Meg akarjuk mutatni, hogy igenis tudunk kézilabdázni!”

EZT OLVASTA MÁR?