Álom maradt a Final Four: az „Építők” a végén lerombolta, amit addig felépített

Veszprém pirosba borult.

No nem május elseje, hanem a város kézilabdacsapata miatt!

Amely abban a tudatban készült a Magdeburg elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágójára, hogy a múlt szerdán Németországban kiharcolt 26–26 után elég egyetlen aprócska góllal nyernie – ahhoz, hogy 2022 után újra bejusson a Final Fourba.

Ennek megfelelően felfokozott volt a várakozás, a B-közép már órákkal a kezdés előtt kiadta a jelszót: 35 perccel az első sípszót megelőzően mindenki foglalja el a helyét és „izzítsa” be a torkát, hadd érezzék a vendégek, hogy nem más vár rájuk, mint a pokol bakonyi módra! S pontban 18.10-kor fel is zúgott az első rigmus, és onnantól fogva szüntelenül ment a biztatás, a „Veletek vagyunk, győzni akarunk!” úgy zengett, mint talán még soha.

Semmi kétség, a szurkolók megtették a magukét, egyszerre teremtettek félelmetes és felemelő hangulatot – 18.45-től már azokon a játékosokon volt a sor, akiket egészen elképesztő hangorkán fogadott a bemutatás során (na, ja, a hangszórókból az AC/DC bömbölt...). Pályán és lelátón minden veszprémi úgy érezhette: ezt a csatát nem lehet elbukni!

Jobban nem is kezdhette volna a meccset a Veszprém: Corrales védett, a gyors ellentámadás végén Fabregas zúdította a labdát a jobb felsőbe. Majd egy újabb kibekkelt német támadás után Elisson végezhetett el hétméterest – nem is hibázott! Keményen, sőt kőkeményen védekeztek a hazaiak, ettől függetlenül nem biztos, hogy kiállítást ért Ligetvári Saugstruppal szemben elkövetett szabálytalansága. A norvég bírók mindenesetre leküldték két percre, amit éppen Saugstrup használt ki, hogy aztán Mertens már 2–2-re módosítsa az állást.

Koszorotovnak ez olyannyira nem tetszett, hogy rögvest bevágta az első gólját, amit egy Corrales-bravúr és egy Fabregas-találat követett (4–2). A németek persze nem hagyták magukat, amikor csak tudtak, faragtak a hátrányukból, de az ihletett formában védő Corralesen ritkán voltak képesek kifogni, nem csoda, hogy a 12. percben, Elisson jóvoltából először vezetett hárommal az „Építők” (7–4).

Remili a 15. percben volt először eredményes, ami azért is érdemel említést, mert ezzel már négy volt közte (10–6). Kár, hogy két perccel később már csak kettő, ráadásul Pálmarsson is kétperces büntetést kapott. Kapus nélkül támadott a Veszprém, ám egy labdavesztést követően Mertens az üres kapuba lőtt. Nem sokkal azután, hogy Pálmarsson visszatért a pályára, megint kiállították, Kristjánsson egyenlített is…

Koszorotovnak ez olyannyira nem tetszett, hogy rögvest bevágta a negyedik gólját! Egy rossz magdeburgi támadás után már Remili kezében volt a kétgólos vezetés, és ha már ott volt, meg is lett! Lagergen szépített, „apró” szépséghiba, hogy előtte lekönyökölte Fabregast, az arénában ezt mindenki látta, csupán a két játékvezető nem… Ezekben a percekben úgy tűnt, a norvég sporttársak kezéből kicsúszott a mérkőzés, egyik vitatható ítélet követte a másikat, még az is megtörtént, hogy az egyik játékvezető mást fújt, mint a kollégája…

A legjobbkor szakította meg a házigazda ötperces gólcsendjét Koszorotov, a félidő utolsó három perce 13–11-nál kezdődött el.  Az utolsó már 13–13-nál – és úgy is ért véget.

Remili góljával indult a második felvonás, de Kristjánsson postafordultával egalizált. Cindric és Mertens gólja után már a Magdeburg előtt nyílt lehetőség arra, hogy átvegye a vezetést, ám Mertens újabb ziccerét Corrales hárította! Ezzel akkora lendületet adott társainak, hogy Fabregas és Cindric is megzörgette a hálót, és bár Magnússon gólra váltott egy hetest, Fabregas ötödik gólja után meglépett kettővel Xavi Pascual együttese (18–16). Remili a nagynál is nagyobb szurkolást kérte a drukkereket, de „cserében” ő is hozzájárult a remek légkörhöz: a jobb alsó sarokba bombázta a labdát (19–16).

Felváltva estek a gólok, amivel tulajdonképpen nem volt baj, hol hárommal, hol kettővel vezetett a Veszprém – a lényeg, hogy vezetett (40. perc, 21–18). Fabregas hatodik gólját követően, 22–19-nél, a 43. minutumban kért időt Bennet Wiegert – sajnos jókor tette, mert két perc múltán már megint csak egy gól volt a két csapat között. Szerencsére a bakonyiaknak van egy francia klasszisuk: Remili is meglőtte a hatodik gólját. S van egy orosz zsenijük is: Fabregas és Remili után Koszorotov is úgy gondolta, ideje ötről hatra jutni (47. perc, 24–21).

Saugstrup góljára Cindric felelt, majd a horvát szenzációs átadással hozta kihagyhatatlan helyzetbe Fabregast (26–22)! Kapaszkodtak a németek, az 54. percre feljöttek mínusz egyre, Xavi Pascual ekkor vélte úgy, hogy nem árt időt kérnie. Ha lehet, még egy lapáttal rátettek a lelátón ülők (vagy inkább állók…), de az utolsó öt percnek 26–26-nál vágtak neki a csapatok…

Koszorotov helyzeténél Hernández védett, Claar kísérletét azonban nem tudta hárítani Corrales – az 56. perc végén először vezetett a Magdeburg… Elísson keze nem remegett meg, hogy aztán a bírók valamit „visszaadjanak” korábbi, a Veszprémet sújtó tévedéseikből: Kristjánssonnal szemben ziccerben szabálytalankodtak, de ezt nem vették észre… Ám jött az újabb hiba: Fabregas hiába talált be, visszafújták… Két lövés is megpattant, de egyik sem a vendégek kapujában kötött ki, 26 másodperccel a vége előtt támadhatott a Magdeburg. Tizennégy volt hátra, amikor Bennet Wiegert időt kért, négy volt hátra, amikor Kristjánsson a kapu bal oldalába lőtt…

A mérkőzésen mindössze kétszer, másodjára a legjobbkor vezető Magdeburg 28–27-re nyert, és 54–53-as összesítéssel jutott a Final Fourba. Kár, hatalmas kár, hogy az „Építők” az utolsó percekben lerombolta, amit addig felépített…

EZT OLVASTA MÁR?