)
)
Hazai közönség előtt európai ranglista-harmadikként fogadtuk a 29. helyen jegyzett bolgárokat. Hol várjon az ember biztos győzelmet, ha nem egy ilyen meccsen?
Ebben igaza van, még akkor is, ha az Eb-selejtezők harmadik kiemeltje, azaz mi nem vagyunk dobogósok az európai erősorrendben. De még egyszer mondom: tényleg győznünk kellett volna ezen a meccsen az eddig nyeretlen bolgárok ellen.
Ha ez ilyen egyértelmű, akkor miért nem sikerült?
Hadd kezdjem kicsit távolabbról! A nyár végén játszottunk egy sikeres világbajnoki selejtezőt Ruandában, utána mindenki visszament a klubjába, s mire a tegnapi meccsig elértünk, már túl voltak 20-25 meccsen. A többség fáradtan, kisebb sérüléssel, nem a legjobb állapotban érkezett a válogatottba. A meccsen aztán nagyon látszott, hogy a frissítésre sajnos nem maradt időnk, túl tompák voltak a lányok. Ez persze csak egy a sok összetevő közül, de nem mentség.
Valami más probléma is lehetett, mert úgy kaptunk ki 15 ponttal, hogy a négy negyedből csak egyet veszítettünk el, a másodikat, igaz, azt nagyon.
Mondhatnám, csak egyetlen rövidzárlatunk volt, de az nagyon hosszú… Hiába kértem ebben a szakaszban kétszer is időt, az sem segített. Nem sikerült rendezni a sorokat, elbizonytalanodtunk ezekben a percekben.
Azért, gondolom, a fáradtság és a maratoni rövidzárlaton kívül vannak szakmaibb okai is a vereségnek?
Az már a vb-előselejtezőn is kiderült, az első meccsekkel gondjaink vannak, s az őszi idényben ez volt a bemutatkozásunk, ezért is iktattunk be egy minimérkőzést a heti programunkba, de sajnos nem hozta a megfelelő eredményt. Másrészt szeretek alaposan felkészülni az ellenfelekből, de most a frissen honosított amerikai Khaalia Hillsman miatt egészen mást játszottak, mint korábban. Egyébként gyakorlatilag ő és Boriszlava Hrisztova vertek meg minket, ketten ötven pontot dobtak. Ráadásul a bolgárok sokkal felszabadultabban játszottak. Persze ettől még jobban kellett volna védekeznünk, pontosabban dobnunk, elkerülni a buta faultokat és a negyedek hajrájában jobban koncentrálni.
)
Egy kollégám azt mondta: az időkérés utáni fogadkozáson – „kettő-három magyarok!” – úgy érezte, a lelkesedés is hiányzik.
Ezt rosszul látta. Ami esetleg a lelkesedés hiányának tűnt, az inkább a tanácstalanság jele lehetett.
Vasárnap a velünk együtt két győzelemmel és egy vereséggel álló, 15.-ként rangsorolt szlovénok következnek idegenben, őket tavaly 19 ponttal vertük idehaza...
Bizakodó vagyok annak ellenére, hogy azóta ők is honosítottak egy remek játékost, szóval ez a csapat már nem a tavalyi csapat. Az mindenképp jó, hogy a lányoknak nem kell sokáig magukban hordozniuk a vereséget, három nap után már lehetőség van a javításra. Ráadásul ez a rövid idő is elég lehet arra, hogy a tegnap remek teljesítményt nyújtó, de a vb-előselejtezőt kihagyó Juhász Dorkát sikerüljön jobban beépíteni a csapatba.
)
Az Európa-bajnokságra a csoportelsők, és a nyolc csoportmásodikból négy jut ki az Eb-re. Optimista?
Természetesen.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)