„Zolit, a testvéremet várom a legjobban" – idősek otthonában tengeti az életét Ebedli Ferenc

Az FTC örökös bajnokának, Ebedli Zoltánnak az egy évvel idősebb bátyja, Ferenc is jó futballista volt. Kemény, jókötésű, jóképű, inas, izmos srác volt, aki végigfutotta a 90 percet, és remekül bánt a labdával. Ő is fradista volt a lelke legmélyéig, 12 éves kora óta viselte a legendás zöld-fehér mezt, ám a felnőttek között mindössze egy tétmeccset kapott 1974-ben, a KEK-ben a Cardiff City vendégeként aratott 4-1-es győzelem alkalmával.

Ennek lassan 50 esztendeje. Ebedli Ferenc már nem emlékszik erre a meccsre. És sok minden másra sem. A kiskőrösi Filadelfia idősek otthonának vendégszeretetét „élvezi” a hírek szerint már négy éve.

– Nem tudom, mióta vagyok itt... Nem tudom. De jó itt nekem. Már nem akarok kimenni innen. A fejemmel van a baj, talán fejbe rúgtak annak idején, de erre sem emlékszem. Itt vigyáznak rám. De... kevesen látogatnak. Nagyon kevesen. Ebedli Ferenc vagyok, futballista, edző, az én testvérem Ebedli Zoltán. Zolit, a testvéremet várom a legjobban... – mondta lapunknak könnyezve Ferenc, aki immár a saját világában él, súlyos mentális betegség következtében. Állandó felügyeletre, odafigyelésre szorul. Sok mindent elfelejtett, az agy töröl fontos és kevésbé fontos információkat. Pedig az ő pályafutása is emlékezetes volt. A nagy szerelem, a Fradi után játszott a Volánban, mi több, a közlekedési klubnál később technikai vezetőként, majd edzőként 16 évet töltött el. A Volán SC az ő irányításával jutott fel az NB I-be.

Hetvenéves testvére, Zoltán bajnoki címekig jutott az FTC-vel, és 12 válogatottságig. De nem csak ez különbözteti meg őket...

– Valahogy mindig mások voltunk mi ketten – mondta Ebedli Zoltán. – Imádtuk a Fradit, a futballt, a csajokat, de mégsem alakult ki közöttünk amo­lyan bensőséges testvéri kapcsolat. Az idő múlásával is tisztes távolból figyeltük egymást. Amikor anyukánk meghalt, történt valami, amiről nem szeretnék beszélni, s akkor elhatároztam: soha többé nem állok vele szóba. Ám amikor megtudtam, hogy a két lánya beköltöztette őt az idősek otthonába, azt mondtam magamban: a testvérem, és kötelességem odafigyelni rá. Tudom, hogy súlyos demenciával küzd, de fizikálisan jó állapotban van. Sőt, még mozog is időnként ott, Kiskőrösön, afféle edzés gyanánt. Karácsony előtt Szokolai Lacival elmegyünk hozzá. Átölelem majd, s azt mondom neki: a testvéred vagyok, mindenben számíthatsz rám.

Filadelfia, immár a végállomás – de Ebedli Ferenc élete nem az amerikai álom.

FOGADÁSI AJÁNLAT

EZT OLVASTA MÁR?