Ma lenne 65 esztendős Zsiborás Gábor, de már három évtizede nincs köztünk – nyolc tragikus sorsú magyar futballistára emlékezünk

Nyolc férfi, akiknek idő előtt kellett elmenniük... Volt, aki még javában futballozott, mások már befejezték a futballt, de kimondani is szörnyű: a legidősebb is allig múlt negyven... 

A nagyszerű kapus 1993. szeptember 1-én iskolába vitte hármas ikreit, Gergő, Balázs és Zsófi először lépték át a suli kapuját. Elbúcsúztak apukájuktól, aki soha többet nem láthatta őket. Az oroszok elleni mérkőzésre készülő válogatott Üllői úti edzésén agyvérzést kapott, kómába esett és egy héttel később, 1993. szeptember 7-én meghalt.

A tragikus véget ért edzésen ott volt Bánfi János is, aki ugyancsak tagja volt az oroszok ellen készülő keretnek.

„Egy ideig rendben mindent, aztán kiszállt az edzésből és bement az öltözőbe – emlékszik vissza az egykori védő. – Aztán jött a szörnyű hír… Mentőt kellett hívni, és úgy tudom, hogy már a stadionban is látták, nagy a baj. Mi pedig attól kezdve csak szurkolhattunk neki. Az orvosunk képben volt, és mi is tudtunk mindent, de nem voltak jók a hírek.”

Bánfi János elmondása szerint az edzésen nem utalt semmi a közelgő tragédiára.

„Velem is előfordult korábban, hogy valami nem volt jó, és idő előtt be kellett fejeznem a tréninget. Ezért nem is gondoltuk, hogy komoly lehet a baj. Verebes József volt akkor a kapitány, edzettünk tovább, csak a végén tudtuk meg, hogy mi történt.”

A játékosoknak pedig tovább kellett készülniük a válogatott találkozóra.

Zsiborás 361 bajnokin védett a Ferencváros és az MTK csapatában, négyszer ölthette magára a válogatott mezét.

x x x

Az MTK játékosai 1970. augusztus 21-én Dunavarsányban edzőtáboroztak. A viharos időjárásban éppen gimnasztikai gyakorlatokat végeztek, amikor villám csapott le a játéktérre. A hatalmas csattanás és az elektromos energia mindenkit a földre lökött. Egy idő után a többség feltápászkodott, de ketten mozdulatlanul ott maradtak. Palicskó Tibor edző Koritár Lajost újra tudta éleszteni, de Szucsányi András szíve örökre megállt.

A tragikus sorsú futballista, 151 NBI-es mérkőzésen szerepelt, egyszer a B válogatottban is.

Pedig olyan szépen alakult minden. A csatár a magyar NB I-ből végre külföldre szerződhetett, a török Bursasporhoz igazolt. Egy verőfényes kora nyári napon, 1986. június 9-én, feleségével és két kisfiával a lakóhelyüktől ugrásnyira lévő Uluabat tavon hajókirándulásra mentek. A túlterhelt hajó azonban felborult, a Tulipán családból csak az egyik gyerek élte túl a katasztrófát.

A csatár idehaza a Csepelben 116 mérkőzésen 25 gólt szerzett, a válogatottban egyszer szerepelt.

Már lezárta a pályafutását a válogatott csatár, de előtte volt még az egész élet... Egy nyaralásról hazafele tartott a családjával 1987. július 6-én, amikor az M7-es autópályán a szembejövő sávból átrepült egy durrdefektes autó. A szörnyű balesetben a futballista és felesége, a másik autóban a sofőr és három lengyel autóstoppos halt meg. Csak a hátsó ülésen utazó két Pusztai gyerek, a 14 éves Lacika és a 12 esztendős Fruzsina, meg egy rokon gyerek maradt életben.

A jobbszélső a Szeged, a Honvéd és a Fradi játékosaként 342 első osztályú meccsen 97 gólt lőtt. A válogatottban 25 mérkőzésen ötször volt eredményes.

Ha van buta halál, akkor az övé az. A Hatvan trénere 1999. április 9-én a csapat edzésére indult. Kocsijából azonban kifogyott a benzin, ezért elsétált egy kannával a közeli benzinkúthoz. A teli kannát már nem volt kedve gyalog visszacipelni, ezért felkéredzkedett egy teherautóra. Ki tudja miért, a lábtartón állva utazott, egy zökkenőnél egyensúlyát veszítve a jármű alá zuhant, és azonnal meghalt.

A középpályás hét magyar csapatban 312 mérkőzésen 84 gólt szerzett, egy idényt a svájci St. Gallenben játszott, a válogatottban hat mérkőzésen szerepelt.

Lehet, ő is hibás volt abban, hogy a Caffe Allure-ben vita, veszekedés, majd verekedés robbant ki, de ezt biztosan nem érdemelte meg. A korábbi kőkemény hátvéd az utcára menekült, de üldözői utolérték, és amikor a Földre került, alighanem Viperával hatalmas ütéseket mértek a fejére. Erős szervezete a kórházban két napig még harcolt, de 2002. április 23-án belehalt koponya- és agysérüléseibe.

A Ferencváros emblematikus játékosa 338 tétmérkőzésen – közte a Grasshopper elleni emlékezetes idegenbeli 3-0-ás győztes meccsen – szerepelt a csapatban, és a válogatottban is 16 alkalommal játszott.

Akik látták azt a mérkőzést, soha nem felejtik el. 2004. január 25-én a Benfica–Vitoria meccsen csereként állt be a hazaiak játékosa. Adott egy gólpasszt, majd kapott egy sárga lapot, mert nem engedte elvégezni a bedobást. Az ítéletet egy kis mosollyal és hajsimítással nyugtázta, pár másodperccel később megállt, fejét előre hajtotta, kezét a térdére támasztotta, majd magatehetetlenül a fűre zuhant. Sem a pályán, sem a kórházban nem tudták újraéleszteni, hirtelen szívhalál végzett vele.

A légiós idehaza a Rába ETO-ban 62 mérközésen23 gólt lőtt, különböző portugál csapatoknál 27-szer vette be az ellenfelek kapuját, A válogatottban 25 mérkőzésen hétszer volt eredményes.

Tulajdonképpen csak egy ártalmatlan combizomsérülést szenvedett, mégis napról napra rosszabbul érezte magát, ezért többször is járt a ciprusi orvosoknál. Akik sem laborvizsgálatra nem küldték el, de még a vérvétel, vérnyomásmérés is elmaradt. Ha egy kicsit is gondosabban foglalkoznak vele, azonnal kiderült volna, hogy a DIC-szindróma nevű kórban szenved. Így viszont gyakorlatilag befelé elvérzett, a halál 2006. január 6-án érte ciprusi otthonában.

Zavadszky idehaza 321 meccsen 75 gólt szerzett, az Apollon Limasszolban viszont a tragédia miatt csak nyolc meccsen lépett pályára. Négyszeres válogatott.