Puskás 30 éve ült le először a magyar válogatott kispadjára

Puskás Ferenc kinevezése hatalmas meglepetést keltett, megbízatásának híre az egész világon bejárta a sportsajtót. A bemutatkozó sajtótájékoztatón, az óbudai Új Sipos étteremben a maga sajátos stílusában látott munkához. Az első kérdésre, amely szerint tudja-e már a válogatott keretének összetételét, Puskás a falon lévő festményre mutatott, s azt mondta: „itt a keret”.

Puskás első meccse magyar szövetségi kapitányként harminc esztendeje, 1993. április 15-én a Svédország elleni barátságos mérkőzés volt a Népstadionban, amelyet 2002-ben róla neveztek el. Répási László, az 1992–1993-as NB I-es szezon gólkirálya nála mutatkozott be a válogatottban. 

„Csak egyszer szerepeltem a válogatottban, viszont hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy Puskás Ferenc hívott meg először a nemzeti csapat keretébe, és nála mutatkozhattam be. Puskás Ferenc nemcsak a magyar, hanem az egész futballvilág egyik legnagyobb alakja volt. A válogatott edzésein olyan ámulatba ejtő dolgokat művelt labdával, hogy az állam leesett. Az egyik tréningen Détári Lajos, Illés Béla és én kapufáztunk, azaz egymás mellkasára dobtuk a labdát és kapásból el kellett találni a felső lécet, ami nekünk másodszorra-harmadszorra sikerült. Öcsi bácsi odajött, s kérte Dömét, hogy dobja neki a labdát, levette, majd telibe találta a felső kapufát. Döme mondta, próbálja meg még egyszer és ő újra megcsinálta, csak bámulni tudtunk. Sajnos a svédek elleni meccs rosszul sült el számomra, kikaptunk és le is sérültem. A félidőben álltam be csereként, öt perce ment a játék, amikor fellökött az egyik svéd védő és elszakadtak a szalagok a vállamban. Öcsi bácsi le akart cserélni, de az első válogatottságomon nem akartam pár perc után lejönni, ezért végigjátszottam a mérkőzést. Utána két hétig lábadoztam” – mondta a Puskás Intézetnek Répási.

A holland sztárklub, a Feyenoord magyar kiválósága, Kiprich József is csodálta Puskás Ferencet. 

„Akkoriban gyakorta váltották egymást a szövetségi kapitányok a magyar kispadon. Öcsi bácsi csak négy mérkőzésre vállalta el a feladatot. Vele együtt dolgozni mindig óriási dicsőségnek számított. Személyesen nem ismertem őt korábban, de természetesen tisztában voltam az eredményeivel. A világ legjobb játékosa volt, igazi példaképnek számított. Örülök, hogy a játékosa lehettem a válogatottnál, fantasztikus ember volt.”