)
A megosztott fotón két lehajtott fejű, szomorú fiatalember látható. A baloldalin Bence édesapja, Imre Géza, aki a riói olimpián a párbajtőr döntőben 14:10-es vezetésről vesztett. A jobboldalin pedig maga Bence, aki ma – döntetlen állásnál – öt másodperccel a vége előtt ziccert hibázott, s az ellentámadásból született az a norvég gól, amivel kikaptunk.
Nos, innen üzenjük Bencének:
1. A te góljaidnak köszönhetjük, hogy a csapat egyáltalán ott van Párizsban.
2. Nem dőlt össze a világ, még továbbjuthatunk, és sok szép megmozdulásodra, gólodra fogunk az olimpiáról emlékezni, nem erre a kihagyott helyzetre (különben is: mindenkivel előfordulhat).
3. Apukádnak sem kell(ett volna) lehajtania a fejét, egy olimpiai ezüst mindenképp nagy szó.
4. Anyukád (aki nem tudná, a hajdani kiváló kézis, Kökény Bea) ugyan nem szerepel a fotón, de ő is hasonlóan járt: a 2000-es olimpián hatgólos vezetésről kaptunk ki a döntőben a dánoktól. Arra az ezüstre büszke lehet ő is, Te is.
)
)
)
)
)
)
)
)
)