Kökény Bea játszotta Kokó anyját az iskolai darabban

Lasányi Csaba 11:10 - 27. május 2024.

Kokó gyakran szavalt verseket

Szívet melengető történet két legendás magyar sportolóról: Kovács „Kokó” István és Kökény Bea nemcsak hogy egy általános iskolába jártak Kőbányán, hanem egy színjátszókörbe is, s együtt szerepeltek színdarabokban.

Sőt a korábbi klasszis kézilabdázó még a bokszlegenda édesanyját is alakította Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című színdarabjában.

Ideális szereposztás volt, mivel Bea magasabb, erősebb kötésű lány volt, eggyel felettem járt. Én voltam a kisfiú – akire kicsiként mindenki büszke, és azt mondja, rá hasonlít, aztán amikor kamasz lesz, mindenki letagadja –, Bea pedig az édesanyám.

Ezzel a darabbal egyébként taroltunk Kőbányán, és nyertünk budapesti versenyt is – árulta el az olimpiai, amatőr és profi világbajnok Kokó, aki gyerekként rendszeresen szavalt is a különböző iskolai ünnepségeken. Talán kevesen tudják, hogy az 53 esztendős bokszikon gyerekként egyáltalán nem a ringbe vágyott, színész szeretett volna lenni.

„A tanulmányi eredményeim ezt nem tették lehetővé, csupa kettes, hármas voltam. A nyolcadik osztályban el is engedtem a színészi álmokat, de ettől függetlenül később csak összejött hat-hét nagyjátékfilm, amelyekben szerepelhettem, még ha nem is hivatásos színészként” – mesélte Kokó, aki csak később fordult a boksz felé. – Tizennégy évesen az általános után elköltöztem Keresztúrra, és ott dőlt el a sorsom.”

Dacára annak, hogy az egész családból mindenki bokszolt, engem sokáig ez nem érdekelt, túl vékony, túl gyenge voltam. Általános iskolásként jobban tetszettek a világot jelentő deszkák, és egyáltalán nem hiányzott nekem, hogy egy ring is legyen rajtuk.

S hogy miként emlékszik vissza azokra az időkre Kökény Bea?

„Kokó rossz gyerek volt, és ez magamról is elmondható, mindig a csínytevéseken járt az eszünk. Mindketten szerettünk szerepelni, az összes nagy szocialista ünnepségen mi voltunk a narrátorai a műsoroknak, rengeteg versmondó versenyen indultunk. Aztán az 1996-os olimpián is együtt szerepeltünk, ezek a szép emlékek azóta is összekötnek. Én egyébként alsó tagozatosként riporter szerettem volna lenni, a tévében akartam szerepelni. Kokó azért a műsorvezetéssel meg is ragadt ezen a vonalon, és nagyon jól csinálja” – vélekedett az olimpiai ezüst- és bronzérmes korábbi kézilabdázó, az FTC utánpótlás-szakágvezetője.