Apáról fiúra: 13 év után játszott újra együtt tétmeccsen a Böde, Éger, Szabó hármas – Sportal-exkluzív

2012. május 26-án a Paks a Ferencvárost fogadta, az NB I 30., egyben utolsó fordulójában rendezett mérkőzés hazai sikert hozott. A Tolna megyeiek Böde Dániel góljával szereztek vezetést, a fővárosi zöld-fehérek Martin Klein és Oláh Lóránt révén fordítottak, de a házigazdák erre három góllal válaszoltak: Kiss Tamás kétszer, Szatmári Lóránd egyszer köszönt be, így alakult ki a 4–2-es végeredmény. A Paks végül a hatodik, míg az FTC a tizenegyedik helyen fejezte be a bajnokságot.

Történetünk szempontjából ennél is lényegesebb, hogy azon a nyári napon játszott utoljára együtt tétmérkőzésen a paksi csapatban a klubhoz ezernél is több szállal kötődő Böde Dániel, Éger László, Szabó János hármas. Bár Éger és Szabó maradt Pakson, a 2012–2013-as idénynek Böde már a Ferencváros mezét viselve vágott neki, hogy aztán a következő hét évben csodás sikereknek legyen része az Üllői úton. Hogy mást ne mondjunk, kétszeres magyar bajnokként, háromszoros Magyar Kupa-győztesként, gólkirályként, no és 25-szörös válogatottként tért vissza szűkebb pátriájába 2019-ben. Szabó Jánossal azóta is együtt futballozik, de Éger Lászlóval erre már nem volt módja, ugyanis egyik legjobb barátja 2014-ben felhagyott a profi labdarúgással.

A különböző meccsjegyzőkönyvek most mégis arról árulkodnak, hogy 2025. október 12-én a Böde, Éger, Szabó trió egyszerre erősítette tétre menő találkozón a Paksot. Jó, nem az NB I-ben, hanem az NB III-ban, és nem az első, hanem a második csapatban, de akkor is!

Ja, és a 38 éves Böde és a 36 esztendős Szabó nem Éger Lászlóval, hanem a fiával, az alig 18 éves Zsomborral játszott együtt a Balatonlelle ellen 1–0-ra megnyert meccsen…

Tizenhárom év és öt hónap, ha nagyon pontosak vagyunk, akkor 4887 nap után újra egyszerre volt pályán Böde, Szabó és Éger!

„Elég rég volt, amikor még én futballoztam Danival és Janival… – mondta mosolyogva a büszke édesapa, a Paks, a Dunaferr és a Debrecen színeiben összesen 416 élvonalbeli mérkőzésen szóhoz jutó, a válogatott mezét kilencszer magára öltő Éger László. – Annak nagyon örülök, hogy ők még mindig játszanak, sőt húzóembernek számítanak. Zsombinak azért is fontos, hogy velük edzhet, velük játszhat, mert sokat tanulhat tőlük – teszem hozzá, nemcsak kettejüktől, hanem Balogh Balázstól, Haraszti Zsolttól és a többiektől is. A Paksnak ez az egyik erénye, itt megbecsülik az idősebb játékosokat is, úgy működik a klub, mint egy család. Természetesen kint voltam a Balatonlelle elleni mérkőzésen, és bár közben nem jutott eszembe, hogy volt idő, amikor még én futballoztam együtt Danival és Janival, amikor ez később tudatosult bennem, jóleső érzés töltött el, hogy ma már a fiam szerepelhet velük egy csapatban. Jó volt őket látni! Nagy szó, hogy Zsombi már az első csapattal edzhet, de hosszú út áll még előtte, ezért is fontos, hogy olyan ikonoktól kaphat segítséget a pályán és az öltözőben, mint Jani és Dani. Elképesztő, hogy előbbi szinte csak a Paksot erősítette az NB I-ben, amit pedig Dani Pakson, illetve a Ferencvárosban elért, önmagáért beszél! Hajdanán még én játszottam velük, túl vagyunk jó néhány csatán, bevallom, akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a fiam is egy csapatban lehet velük, de nagyon boldog vagyok, hogy így alakult!”

Azzal aligha lepünk meg bárkit is, hogy a 18. születésnapját október nyolcadikán ünneplő Éger Zsombor saját nevelés, becsülettel végigjárta a szamárlétrát – lassacskán annak utolsó fokához ér. A már a korosztályos válogatott meghívóját is kiérdemlő védő az előző idényben 18 mérkőzésen jutott szóhoz a Paks II-ben, egy ideje az első csapattal készülhet.

„Mivel nap mint nap velük edzhetek, nem volt annyira furcsa, hogy egy csapatban játszunk, de ettől még óriási élmény és megtiszteltetés volt – hallhattuk Éger Zsombortól. – Örülök, hogy két olyan nagyszerű futballistával, mint Böde Dániel és Szabó János szerepelhettem tétmeccsen. Sokat lehet tőlük tanulni, mindenképpen érdemes rájuk figyelni. Ismerem őket régóta, azóta, hogy apával játszottak együtt. Régen még én néztem őket, most apa nézett minket… Janit már csak azért is figyelem, mert azonos poszton futballozunk, van mit ellesni tőle. Nyilván Danitól is – jó látni, hogy mindmáig milyen sokat jelent nekik a labdarúgás és a Paks. A pályán olykor odaszólnak, hogy ezt vagy azt kellene csinálnom, de tudom, ezt azért teszik, hogy még jobb legyek. Ugyanúgy számíthatok mások tanácsaira is, tényleg azt érzem, hogy mindenki a legjobbat akarja nekem. Mindent el is követek annak érdekében, hogy fejlődjek – remélem, idővel az is megadatik, hogy az élvonalban játszhatok együtt Danival és Janival.”

Még nem említettük, úgyhogy éppen itt az ideje: a Balatonlelle elleni meccset a 86. percben eldöntő gól bizonyos Szabó János nevéhez fűződik, a lelátón többen meg is állapították, szép jövő előtt áll az (örök)ifjú balhátvéd… Természetesen a drukkerek szeretetét méltán kivívó, 389 NB I-es fellépésnél járó, hatszoros válogatott futballista is kapható volt némi nosztalgiázásra.

„Emlékszem még arra, amikor Lacival játszottam együtt, gyakran kihozta Zsombit a pályára. Nem most volt… Elrohant az idő, az biztos, de ez az élet rendje – örömteli, hogy ilyen történetek is vannak. Szerintem ez nem sok csapatnál fordulhatna elő, egyebek mellett ezért is tesz boldoggá, hogy ehhez a klubhoz tartozom. Örülök, ha Zsombi úgy véli, lehet tőlem tanulni. Nem szorul a dicséretemre, de ő sem lenne itt, ha a hozzáállásával és a tehetségével ne szolgált volna rá. Sok szép év állhat előtte, úgy látom, jó úton jár. Amiben csak tudok, segítek neki is, ahogyan a többi fiatalnak. Azok után, hogy éveken át játszottam az édesapja mellett, jó volt a Balatonlelle ellen meccsen egy csapatban futballozni vele is, jó lenne, ha erre az élvonalban is sor kerülne. A helyzetet valamelyest nehezíti, hogy egy poszton játszunk, de ha a harmadosztályban sikerült ezt valahogy megoldani, talán az NB I-ben is összejöhet…”

Ha az első osztályú meccsek számát nézzük, Böde Dániel egyelőre 512-vel vezet Éger Zsombor előtt, aki kicsit is ismeri a 39. életévét október 24-én betöltő támadót, tudja, élénken élnek emlékezetében a különböző mérkőzések. Ez újfent bebizonyosodik, amikor megemlítjük neki, hogy 2012. május 26-án…

„…a Fradi jött hozzánk, négy kettőre nyertünk, az első gólunkat én lőttem, majd Kiss Tomi duplázott, a negyediket meg Szatmári Lóri szerezte – vágta rá az élvonalbeli fellépéseket rögzítő örökrangsor negyedik helyén álló, az évek során nem csak a paksi szurkolók megbecsülését kiérdemlő klubikon. – Két hónappal később, a következő bajnoki mérkőzésemen már a Ferencváros színeiben lépetem pályára… Két évre rá Éger Laci búcsúmeccsén is játszottam, igaz, akkor ellene. Fura belegondolni, hogy tizenhárom éve még vele futballoztam együtt, most meg a fiával, de azért ennek a történetnek is megvan a maga bája. Más kérdés, hogy a Balatonlelle ellen pályára lépő Paks II-ből – Szabó Janit leszámítva – mindenki a fiam lehetne… Amikor Lacival és Janival utoljára szerepeltünk egy csapatban, még csak huszonöt éves voltam, mondhatni, jó korban voltam. Azóta eltelt kis idő, most már azt vallom, az élsporthoz öreg vagyok, az élethez még fiatal… Hogy Zsombi mire viszi, rajta múlik, a körülmények és a lehetőséget adottak Pakson. Természetesen segítek neki, de attól még, hogy a barátom fia, nem részesül külön bánásmódban, ugyanúgy szólok neki is, mint bárki másnak. Ha jó, ha rossz, megmondom neki. Sokat kell még fejlődnie, ebből a szempontból is jó, hogy a felnőtt csapattal készül. A posztunkból fakadóan az edzéseken gyakran szembekerülünk egymással, csak azért nem kímélem, mert ő is Éger. Bár egy edzés mindig más, mint egy meccs, azzal csak ártanék neki, ha nem úgy tenném oda magam, mint másokkal szemben, ha az NB I-ben akar játszani, akkor mindenre fel kell készülnie. Az nyilván nem véletlen, hogy fiatalon már velünk edz, szurkolok, hogy sokra vigye. Egyúttal kívánom neki, hogy legalább olyan szép karriert fusson be, mint az édesapja!”

Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy a történet évek múltán folytatódhat: ifjabb Böde Dániel az U14-es, Böde Gergő az U11-es, Szabó Zétény pedig az U9-es csapatban pallérozódik…