A tanítvány legyőzte a mestert: Enzo Maresca kupadiadalra vezette a Chelsea-t

„Találkozunk a döntőben!

Amint azt a Nemzeti Sport is felelevenítette felvezető írásában, február 21-én, amikor elkészült a sorsolást, egyúttal kiderült, hogy a Betis és a Chelsea legfeljebb a Konferencialiga fináléjában csaphat össze, a spanyol csapat mestere, Manuel Pellegrini a fenti üzenetet küldte a londoni gárda élén álló Enzo Marescának.

Május 28-án, Wroclawban össze is jött a nagy a találkozás.

Hogy a két szakember hatalmas szeretettel üdvözölte egymás, nem csoda: a 45 esztendős olasz tréner bevallottan a mentoraként tekint a 71 éves chilei szakemberre. Mi több, Pellegrini még az edzője is volt Marescának a Málagánál 2010 és 2012 között, hogy aztán 2018 júliusától 2019 decemberéig már együtt dolgozzanak a West Hamnél.

Maresca nem győzi hangsúlyozni, mennyit köszönhet Pellegrininek, ennek ellenére utóbbinak sem volt kétsége afelől: ez egyszer mindent megtesz, hogy legyőzze őt és csapatát.

Extra motivációt egyik oldalon sem kellett keresni: az 1907-ben alapított, ezen a mérkőzésen pályaválasztónak számító Betis fennállása első nemzetközi kupadöntőjét játszotta, míg a Chelsea azért (is) hajtott, hogy a lefújást követően azzal büszkélkedhessen: a Bajnokok Ligája és az Európa-liga után a Konferencialigát is megnyerte, a hajdanvolt Kupagyőztesek Európa Kupájáról nem beszélve!

Az ötödik percben Antony fejelt fölé, a hatodikban Palmer mutatott be egy-két szép cselt, hogy aztán Adrián kezébe lője a labdát. A kilencedik percben Ezzalzuli már pontosan célzott: Isco remek passza után 12 méterről ballal lőtte ki a bal alsó sarkot (1–0).

A 13. perc is szerencsét hozhatott volna a spanyol gárdának, de Bartra 25 méteres kísérletét Jörgensen bravúrral hárította. Az első negyedórában egyértelműen jobbak voltak a sevillaiak, technikás spílereiknek hála, okosan és pontosan járatták a labdát, és a 21. percben, ha nem is mattig, de sakkig játszottak egy helyzetet: Ezzalzuli gurított vissza Johnny Cardoso elé, aki azonban 10 méterről, középről, tulajdonképpen senkitől sem zavartatva fölé lőtt…

A Chelsea haloványabb volt a vártnál, az első félórában nem is tudott nagy helyzetet kialakítani, fogta is a fejét Maresca a kispadon. Az talán már tetszett neki, hogy a 35. percben Neto végre lövésre szánta el magát, az kevésbé, hogy a labda jócskán fölé szállt. A 42. percben megint a Betis járt közel a gólszerzéshez, de miután Antony szabadrúgását Jörgensen kiütötte, Fornals lövését blokkolták a védők. Ezt követően Adriánnak is védenie kellett egyet: remek kivetődéssel akadályozta meg, hogy Enzo Fernández gólt szerezzen.

Ahogy az várható volt a gyenge első félidei teljesítmény után, Maresca már a szünetben változtatott, a sokak számára érthetetlenül a cserék közé jelölt Reece James kapott lehetőséget Gusto helyett. Ha már a „tanítvány” is cserélt, akkor a „mester” is: Pellegrini Perraud-t küldte be Ricardo Rodríguez helyére. A 47. percben mindjárt James tekerte veszélyesen középre a labdát, de az elszállt mindenki előtt.

Az 53. minutumban kisebb sokk érte a zöld-fehérek híveit: a gólszerző Ezzalzuli sántikált le a játéktérről, Jesus Rodríguez foglalta el a helyét. Az 57. percben jöhetett volna az újabb csapás, de James bombája levágódott Natanról. Maresca kettős cserére szánta el magát, a nem sokkal korábban „besárgult” Badiashiele helyére Colwill, Neto helyére Jadon Sancho érkezett. A támadósorát alaposan megerősítő Chelsea-nek fél órája volt arra, hogy egyenlítsen…

…de megtette már a 65. percben! Palmer megvillant, gyönyörűen ívelte középre a labdát, Enzo Fernández pedig 10 méterről, két védő szorításában a kapu jobb oldalába fejelt (1–1).

Várható volt, hogy a londoni együttes rákapcsol, és a 70. percben már a vezetést is átvette. Palmer Jesus Rodríguezből csinált bolondot a jobb oldalon, majd úgy emelte középre a labdát, hogy az a fejelni igyekvő Jackson mellkasáról vágódott a kapu bal oldalába (1–2). A 39 754 néző egy-két percig bizonytalanságban volt, a VAR ugyanis vizsgálta, hogy a labda nem érte-e a szenegáli támadó kezét – de a spanyolok bánatára, illetve az angolok örömére nem.

A 78. percben meccslabdája volt a Chelsea-nek, Jackson egyedül vihette a kapura a labdát, de a végén olyan hosszan tolta meg, hogy az Adrián zsákmánya lett. Csakhogy ez is belefért, mert a 83. percben Jadon Sancho a balösszekötő helyéről, 10 méterről tanítanivaló módon csavart a kapu bal oldalába (1–3).

Ezzel el is dőlt a csata, a hajrában már csak a brazil Antony és az argentin Enzo Fernández kisebb kakaskodása jelentett izgalmat, de más miatt nem kellett aggódniuk a Chelsea szurkolóinak, sőt Caicedo a 91. percben még a habot is feltette a tortára azzal, hogy 17 méterről a kapu jobb oldalába lőtt (1–4).

A döntőt favorithoz méltón „behúzó” Chelsea ezzel teljessé tette trófeagyűjteményét, ám a Betisnek sincs oka a szégyenkezésre, idővel talán az így is történelminek mondható ezüstérem is szépen csillog majd.

S ha Manuel Pellegrini esetleg valakinek megbocsátja, hogy legyőzte csapatát, az Enzo Maresca, akinek a lefújást követően az első dolga volt, hogy átölelje mesterét…

EZT OLVASTA MÁR?