Kolozsvári dráma: a Paks két büntetőt elhibázva, három gólt kapva búcsúzott az Európa-ligától

Derűre ború.

Csütörtök reggel napsütésre ébredt Kolozsvár, de délutánra előkúsztak a felhők, és ha már előkúsztak, az eső is eleredt, mire a Paks elindult a CFR-t egykoron futballistaként, edzőként és orvosként is szolgáló dr. Constantin Radulescu nevét viselő stadionba…

A verőfényes délelőttbe a csapatnak egy átmozgató edzés, a csapatot elkísérőknek egy gyors városnézés fért bele – utóbbiak csak megerősíthetik, Kálmán Imre nem tévedett, amikor dalba foglalta, hogy „…szép város Kolozsvár”. A Fő tér egyenesen lenyűgöző Fadrusz János 1902. október másodikán felavatott alkotásával, Mátyás király lovasszobrával és a mögötte tornyosuló Szent Mihály-templommal. Erdély legkorábbi, a XIV.-XV. században épített csarnoktemplomába belépve nyomban öt magyar fiatalba botlottunk – meglehet, elmondtak egy imát azért, hogy a Paks kivívja a továbbjutást a CFR ellen…

A székesegyháztól egy-, legfeljebb kétpercnyi sétára található a Strada Matei Corvin 6., amelyről nemcsak azt érdemes tudni, hogy Kolozs megye székhelyének legrégebbi emeletes hajléka, hanem azt is, hogy Hunyadi Mátyás szülőháza. Abban már ne merüljünk el, hogy a történelemkönyvek szerint Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet gyermeke 1443. február 23-án jött világra, ugyanakkor az épület falát díszítő emléktábla arról tanúskodik, hogy „Ebben a házban született 1443. márcz 27-én Mátyás az igazságos”. Nézzük a jó oldalát: legalább az évszám stimmel…

Helyes volt az időjárás-előrejelzés is: ahogy azt a meteorológusok megjósolták, szakadatlanul ömlött az eső kora este is, amikor pontosan két órával a kezdés előtt megérkezett a fellegvári városrészben található stadionba a Magyar Kupa-győztes. Bognár György ezt követően hirdette ki a kezdő tizenegyet, mint kiderült, négy helyen változtatott az egy hete harcba küldött, 0–0-s döntetlent kibrusztoló csapaton. Az izomsérülés miatt otthon maradó Lenzsér Bence helyét Kinyik Ákos vette át, míg Balogh Balázs, Haraszti Zsolt és Tóth Barna ezúttal a kispadra szorult – „cserében” Szabó János, Gyurkits Gergő és Hahn János került be. Nem kevésbé volt lényeges, hogy a CFR, sőt sokak által Románia legjobb támadójának tartott Louis Munteanunak csak a tartalékok között jutott hely – a helyiek biztosra vették, ha a szükség úgy hozza, Dan Petrescu beállítja a francia és olasz klubokkal hírbe hozott, Kolozsvárnak feltehetőleg még ebben az átigazolási időszakban búcsút intő játékost.

Mintha dézsából öntötték volna, úgy esett, amikor a paksiak kifutottak melegíteni – a lelátón ekkor legfeljebb háromszázan tartózkodtak. A házigazdák vezetőedzője, a román labdarúgás egyik legendája, a 95-szörös válogatott Dan Petrescu is kisétált a pályára, abból, hogy a fejét csóválta, arra következtettünk, nem volt kibékülve talajjal – vagy inkább az időjárással. Nem úgy mint horvát középpályása, Karlo Muhar, aki azzal a lendülettel, hogy kikocogott a játéktérre, becsúszott egyet, majd vetett egy bukfencet a publikum nagy örömére…

Valamelyest alábbhagyott az égi áldás, amikor felsorakoztak a kezdéshez a csapatok, a nézőtér sem volt már annyira foghíjas, az addig a létesítmény fedett részei alatt menedéket kereső drukkerek is előmerészkedtek, a becslések szerint hatezren „doboltak” a vaslemezeken a lábukkal és kiabálták közben, hogy „Cseferé! Cseferé!” Aztán mindjárt az első percben megúszott egy szabadrúgást a hazai gárda: Ali Abeid kezezett a saját kapujától 19 méterre, de Kiriakosz Athanasziu nem látott okot arra, hogy a sípjába fújjon…

Még mindig az első percben jártunk, amikor Lindon Emerllahu a combjához kapott, a koszovói középpályás nem is tudta folytatni a játékot, a horvát Damjan Djokovic állt a helyére. A ciprusi játékvezető akkor már szabadrúgást ítélt, amikor Kinyik lerántotta Mohammed Kamarát, mi több, a sárga lapot is felmutatta a védőnek. A baj szerencsére nem tetőzött: Meriton Korenica 18 méterről fölé tekert.

Petrescu gondjai viszont szaporodtak a 14. percben, amikor Athanasziu és asszistense egy nyilvánvaló leshelyzetet engedett tovább, ami abba „torkollott”, hogy Kamara lövését Kovácsik Ádám bravúrral védte, majd az ismétlést Szabó blokkolta – a partzászló ekkor emelkedett magasba. Addigra azonban a libériai csatár a földön feküdt, a visszajátszások arról árulkodtak, hogy kifordult a bokája… Az ápolás sem segített, Alin Fica érkezett a helyére, az ölben az öltözőbe cipelt Kamara láttán pedig némelyek elgondolkodhattak: talán nem ártott volna beinteni az egyértelmű lest…

A 30. percben futott végig a meccs addigi legszebb támadása. A jó hír az, hogy a Paks vezette, a rossz meg az, hogy nem végződött góllal, ugyanis a korábban Kisvárdán is megforduló, a román mellett magyar állampolgársággal is rendelkező Hindrich Ottó szépen védett Papp Kristóf lövését követően. Fájdalom, a 35. percben Kovácsiknak esélye sem volt a hárításra, ahogy Fica 17 méterről ellőtte a labdát, látni lehetett, hogy az védhetetlenül zúdul be a bal felső sarokba (1–0).

A kapott gólért azért is volt nagy kár, mert Vécsei Bálinték cseppet sem játszottak alárendelt szerepet a párharc favoritjának tartott, csaknem négyszer akkora költségvetésből gazdálkodó CFR-vel szemben, sőt teljesen egyenrangú ellenfele volt. Hogy a félidő hajrájában Korenica sárga lapot kapott Hinora Kristóf visszahúzásáért, azért is érdemel említést, mert nem sokkal korábban is járt volna neki egy Windecker József letalpalásáért… Ennél is fájóbb lett volna, ha a hosszabbításban megduplázza előnyét a nyolcszoros román bajnok, de előbb Kovácsik védett, majd Hinora mentett önfeláldozóan.

A szünetben kiderült, hogy akik azt tippelték, hatezren vannak a tribünön, nem sokat tévedtek: 6512 volt a hivatalos nézőszám. A többtucatnyi paksi szurkoló annak örülhetett, hogy a folytatásra beállt Tóth Barna, és borítékolható volt, hogy előbb-utóbb Böde Dániel is érkezik. Az 55. percben még nem volt a pályán, amikor Korenica ravasz módon nem középre, hanem kapura csavarta a baloldali szabadrúgást, szerencsére Kovácsik eszén nem tudott túljárni.

Felpörögtek az események, Tóth fejelt fölé, Fica lőtt mellé, majd jött a 62. perc, amikor egy szöglet után Djokovic fejbe rúgta Pappot. A VAR jelzett, és nem sokkal később a ciprusi bíró a büntetőpontra mutatott. Utólag felsóhajthatunk: bár ne tette volna… Vécsei középre akarta rúgni a labdát, de Hindrich lábbal hárított. A lelátó népe ünnepelt, de korán: újabb ellenőrzés és újabb tizenegyes, merthogy a lövést megelőzően három CFR-játékos is beszaladt a 16-oson belülre. Másodjára is Vécsei állt a labda mögé, ám a bal kapufa mellé gurított…

Hahn helyett rögtön beszállt Böde, a Paksnak bő húsz perce maradt arra, hogy egyenlítsen. Petrescu sem várt tovább sztárja becserélésével: tombolt a lelátó, amikor a 75. percben beállt Munteanu. Kockáztatott a magyar csapat, Zeke Márió helyett Haraszti Zsoltot küldte be Bognár György, hogy erősödjön a támadójáték, de a 85. percben Munteanu volt az, aki megvillant, 11 méterről, Kovácsik lábai között lőtte a labdát a kapu közepébe (2–0).

Egy tőrdöfés még maradt a végére: a 90. percben Muhar befejelte a CFR harmadik gólját… A két mérkőzésen látottak alapján a CFR továbbjutása megérdemelt, de a különbség igencsak túlzó. Ez persze aligha vigasztalja az Európa-ligától búcsúzó paksiakat, ám az kicsit javíthat a kedélyállapotukon, hogy a nemzetközi szereplést még nem fejeződött be számukra: jövő csütörtökön már a szlovén Maribor ellen folytatják a Konferencialigában.

Addig is meg kell emészteniük, hogy a sors nem mindig annyira igazságos, amennyire Mátyás király volt...

EZT OLVASTA MÁR?