Sóstó felett beborult az ég: a Vidi kiesett, a Debrecen benn maradt az NB I-ben

Délelőtt még volt hétszáz jegy, délutánra egy sem maradt – ha a biztonsági okokból lezárt szektorokat nem számítjuk, telt ház előtt rendezték meg a kiesési helyosztót. Meg is jegyezte valaki, hogy hirtelenjében megnőtt a katasztrófa-turisták száma…

Az oda-vissza mintegy 650 kilométeres túrára vállalkozó debreceni fanatikusokra persze nem illett ez a jelző, ők már hétközben elkapkodták a részükre biztosított 1142 belépőt. Számukra a pákozdi pihenőhelyen volt gyülekező, onnan rendőri felvezetéssel érkeztek meg a Sóstói Stadionba – az előre megbeszéltek szerint talpig pirosban.

Székesfehérvári oldalon a fekete volt a „dress code”, a B-közép törzshelye, a kapu mögötti rész sötétbe is borult. A Vidi ultrái is megadták a módját az idényzárónak: a város egyik üzletközpontja előtt találkoztak, onnan vonultak együtt az arénához.

Mire kijöttek a játékosok melegíteni, félig tele volt a stadion, aki fehérvári részről abban reménykedett, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Bárány Donát, Brandon Domingues duó nem lép pályára, csalódottan fogadhatta, hogy a magyar támadó és a francia szélső is játékra jelentkezett – hogy ez mennyit számított a Lokinak, arról csak annyit, hogy az utolsó forduló előtt 49 lőtt gólnál jártak a piros-fehérek, abból 25-öt a már említett páros jegyzett…

A hangulattal természetesen nem volt gond, igaz, a két tábor olykor egymással foglalkozott, ám aki kicsit is ismeri a lelátó viszonyokat, tudja, ha még manapság is léteznének a Barátság versenyek, a fehérvári és a debreceni drukkerek aligha indítanának közös csapatot… De talán még a DVSC hívei is megtapsolták a kezdőrúgókat, a negyven évvel ezelőtt az UEFA-kupa döntőjéig menetelő Vidi két tagját, Szabó Józsefet és Csongrádi Ferencet. A hősök tiszteletére gyönyörű koreográfiával készültek az ultrák, a látvány egy teljes lelátórészt befedett – és csodálatos emlékeket ébresztett.

Épphogy leengedték a drapériát a szurkolók, amikor megrezdült a háló, de aki gólt kiáltott, korán tette, Ivan Saponjics fejesét követően ugyanis az oldalhálóban kötött ki a labda. Jobban kezdte a mérkőzést a házigazda, Szabó Bálint lövését blokkolták a védők, majd a középpályás középre tekert szabadrúgása ment el mindenki előtt. Tíz perc elteltével „megérkezett” a meccsbe a Loki is, előbb Ferenczi János szöglete után fejelt nem sokkal fölé Kocsis Gergő, aztán Bárány lövése vágódott az alapvonalon túlra az egyik védőről.

A 21. perc szerencsét hozott a Debrecennek! Domingues hozta játékba Szuhodovszki Somát, akire a fehérváriak közül senki nem lépett ki, amit ő úgy használt ki, hogy 20 méterről, ballal a kapu jobb oldalába zúdította a labdát (0–1). Örömünnep a vendégszektorban – döbbent csend a hazaiban, jóllehet nem sokáig: amint a kemény mag magához tért a gól okozta sokkból, újra rázendített a csapatot éltető rigmusokra. Néhány perc múltán pedig a tulajdonost szapuló dalra…

Még nagyobb lehetett volna a bánatuk, ha a 38. percben Bárány lövése nem süvít el a bal felső sarok mellett. A 42. percben egyenlíthetett volna a győzelmi kényszerben lévő Vidi, de a Saponjics által lefejelt labdát szépen átvevő, azzal a lendülettel helyzetben kerülő Holender Filip mellé lőtt. Több említésre méltó esemény már nem fért bele az első félidőbe – a Debrecen 45 percre volt a bennmaradástól, a Fehérvár meg ugyanennyire a kieséstől…

Nestor El Maestrónak nem volt oka cserélni a szünetben, Tímár Krisztiánnak talán már lett volna, de ekkor még változtatott. Öt perc telt el a második játékrészből, amikor Szuhodovszki megduplázhatta saját és csapata góljai számát, de Simeon Petrov az utolsó pillanatban belelépett a lövésébe. Szöglet következett, amely után Kocsis Gergő fejelhetett, éppen Dala Martin kezébe. Az 59. percben jött el az első hazai csere ideje, Holender helyét Nicolas Stefanelli foglalta el,

Ekkor már a 9167 néző többsége igencsak feszült volt, a Vidi-tábor szidott mindenkit, akit csak lehetett, a bemondó jóformán percenként kérte sportszerű szurkolásra a drukkereket. A 66. percben aztán elszakadt a cérna a fehérvári fanatikusoknál: Ferenczi beadását Maximilian Hoffman szenzációs mozdulattal, a kapunak háttal állva, hátravetődve fejelte a kapuba (0–2)! Amíg a Loki szimpatizánsai vígan ünnepeltek, a fehérváriak újfent Garancsi Istvánt vették a szájukra….

Szidalmazhatták volna Lirim Kastratit is, aki a 67. percben állt be, a 70.-ben pedig ki… Történt, hogy Domingues szabálytalanságát annyira zokon vette, hogy azon melegében elégtételt akart venni a francián, akinek Amos Youga sietett a segítségére, aminek az lett a vége, hogy Kastrati és Youga csúnyán összeakaszkodott – Bogár Gergő mindkettejüknek felmutatta a piros lapot.

Ha azt mondjuk, puskaporos volt a levegő, finoman fogalmazunk, a hazai B-közép tagjai lehúzódtak egészen a lelátó aljáig, a rendezők gyorsan fel is sorakoztak velük szemben. A 85. percben már mindentől elmehetett a Vidi-drukkerek kedve: Vajda Botond hozta kihagyhatatlan helyzetbe Mauridest, akinek csak annyi dolga maradt, hogy 12 méterről a kapu közepébe továbbítsa a labdát (0–3).

Ezzel végképp eldőlt minden, a szinte végig jobb benyomást keltő DVSC teljesen megérdemelten nyert, a végén a talán az utolsó debreceni tétmeccsét játszó Dzsudzsák Balázs is lehetőséget kapott.

Bogár Gergő egy másodpercet sem hosszabbított: a Loki a következő idénynek is az élvonalban vághat neki, a Fehérvár pedig kiesett – 26 év után…

Amíg a Vidi szurkolói levetették a játékosokkal mezt, majd Garancsi István távozását követelték, a vendégtábor önfeledt ünneplésbe kezdett, ami több száz kilométerig és jó néhány óráig eltarthat...

AZ NB I ÁLLÁSA

EZT OLVASTA MÁR?