Félmaratont futott és futballozik a lábát vesztő pályabíró

– Már a kórházi ágyon megvolt a cél, hogy egy nap alatt megkerüljem kerékpárral a Balatont, amit 11 hónappal később teljesítettem is – árulta el lapunknak Attila, aki már kétgyermekes apuka, lánya, Diána hét, kisfia, Áron kétéves. – Teljesen feldolgozni szerintem sosem lehet egy ilyen bajt, időnként velem is előfordul, hogy gyötröm magam, miért épppen velem történt... De próbálok úgy élni, hogy pozitívan álljak mindenhez, és folyamatosan újabb célokat tűzzek ki magam elé. A legnagyobb segítséget persze a családom jelentette. Amikor megtörtént a baj, a lányom két és fél éves volt, neki pedig teljes értékű apára volt szüksége, így mindig a megoldásokat kellett keresnem a kifogások helyett. A feleségemnek nagyon hálás vagyok, hiszen, ha Áron felsírt éjjel, én nyilván nem tudtam csak úgy kiugrani az ágyból, emiatt az első egy évben lelkiismeret-furdalásom is volt. Arra törekszem, hogy minél kevesebbszer kelljen azt mondanom a gyerekeknek, nem tudunk valamit csinálni, mert nincs meg a bal lábam.

Attila életét a családja mellett a sport teszi teljessé.

– A baleset után eleinte kerékpároztam, aztán jött a futás, ami visszaadott valamit a korábbi életemből. Teljesítettem a félmaratont is, de rájöttem, a hosszútávfutás nem ideális számomra, mivel folyamatosan izzad a csonkom, ami miatt viszonylag sűrűn meg kell állnom. Áttértem a duatlonra, de itt is zavart az izzadás, így kötöttem ki a rövidtávfutás mellett, 100-on és 200-on versenyzek. De indultam a tiszaújvárosi triatlonon is idén, amit nem sikerült teljesítenem, mert futás közben fájdalmaim voltak. Nekem nem az eredmények fontosak, hanem hogy amit elterveztem, azt teljesíteni tudjam, úgyhogy jövőre muszáj lesz újra nekiállnom! – jelentette ki a civilben nyomdai grafikusként dolgozó Attila.

Nemrég új kihívásba csöppent bele, Magyarország első amputált futballcsapatának lett a tagja a Mozdulj SE-nél. A focilabdával egyébként jó barátságot ápol, köszönhetően a teqballnak (az asztalitenisz focilabdával játszott változata), a magyar fejlesztésű sportág para-szabályrendszerének kialakításában, tesztelésében segédkezett.

– Ami a focimúltamat illeti, otthon a ház előtt rúgtam a labdát gyerekkoromban, de igazán a teqballos tapasztalataim miatt mertem odaállni, és kipróbálni magamat ebben is – árulta el Attila. – Az első edzésen tízen voltunk, de mindenkinek megvan a saját sportága, amire koncentrál, remélhetőleg a holtszezonban, télen többet tudunk együtt lenni.

Továbbra is bíráskodik

A szörnyű baleset ellenére László Attila nem távolodott el az autósporttól.

– Voltam azóta pályabíróként országos bajnokságon, túraautó-Világkupán, Forma–1-es betétfutamokon. Érzem azért magamon, hogy bizonyos helyzetekben óvatosabb vagyok, és talán kímélőbb beosztásokat is kapok. Nem mondom, hogy a félsz teljesen eltűnt belőlem, a túraautó-Eb-n volt egy ijesztő élményem, amikor két-három pilóta elkezdett csúszni felénk, és szaladtunk... Akkor elgondolkodtam, biztosan akarom-e ezt még, de idén is szeretnék versenyeken részt venni – mesélte Attila.