„Harcolunk a végsőkig” – az örmény válogatott védő csapata erősségéről, a felcsúti társak zrikájáról és Mhitarjan zsenialitásáról

Ha az nem is tehette boldoggá, hogy a szombati, Újpest elleni mérkőzésen nem nyertek, annak örülhetett, hogy a bajnokságban először nem kaptak gólt.
Ez így van, nagy szükségünk volt már arra, hogy kapott gól nélkül lehozzunk egy meccset – felelte a Sportal érdeklődésére Georgij Harutjunjan. – Védőként mindig öröm úgy bemenni az öltözőbe a lefújás után, hogy nem került a kapunkba a labda. Az is igaz viszont, hogy nem lehettünk teljesen elégedettek, mert bár jobban játszottunk, mint az utóbbi mérkőzéseken és közelebb is álltunk a győzelemhez, mint az Újpest, végül csak egy pontot szereztünk. Mindent megtettünk azért, hogy nyerjünk, több lehetőségünk is volt, de még a kapufáról is kifelé pattant a labda. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy balszerencsések voltunk, tudomásul kell venni, hogy ez benne van a fociban. Abban bízom, hogy a következő fordulóban már összejön a győzelem.

Addig még van két fellépése a válogatottban, az első mindjárt Magyarország ellen…
Azt remélem, hogy a legtöbbet kihozzuk magunkból azon a meccsen is. Harcolunk majd az utolsó leheletünkig, meglátjuk, mire lesz elég. Bizakodásra ad okot, hogy a világbajnoki selejtezősorozat rajtja előtt kinevezett szövetségi kapitányunkkal hamar egy hullámhosszra kerültünk. Bár Jegise Melikjan még csak két mérkőzésen ült a kispadon, már értjük és tudjuk, mit szeretne játszatni velünk. Úgy gondolom, a kezdésünkre nem lehet panasz, és hihetünk abban, hogy a folytatásban még jobbak leszünk.

A portugálok elleni ötgólos vereséget követően Írországot kettő egyre legyőzték. Hogyan emlékszik vissza arra a találkozóra?
Nagyon jó meccs volt, a teljesítményünk éppen azt bizonyította, amit az imént mondtam: a csapat egyre inkább összecsiszolódik a szövetségi kapitánnyal. Egy irányba húz mindenki!

Fergeteges buli követte az írek ellen sikert?
Természetesen örültünk a nagyszerű győzelemnek, már csak a mellettünk kitartó szurkolók miatt is, de nagy ünneplés nem fért bele, mert mindenki sietett vissza a klubcsapatához. Az a meccs egyébként is már a múlté, most már arra kell összpontosítanunk, hogy a két októberi selejtezőn is megálljuk a helyünket.

A magyar válogatott élén álló Marco Rossi úgy fogalmazott, Örményországnak, Írországnak és Magyarországnak ugyanannyi esélye van a második hely elérésére. Egyetért vele?
Igen! Nem sokan várták tőlünk, hogy legyőzzük az íreket, de azzal, hogy megszereztük a három pontot, szorossá tettük a versenyt.

Mit gondol, odaérhetnek a pótselejtezőt érő második helyre?
Hiszek ebben, igen. S ezért küzdünk a hátralevő négy mérkőzésen! Az első helyről felesleges ábrándozni, Örményország még nem tart ott, hogy egy selejtezőcsoportban az élen végezzen, de a jövőben talán ez is összejön.

Alig múlt huszonegy, de már huszonhatszor ölthette magára a címeres mezt. Megállapíthatjuk, hogy alapembere a válogatottnak?
Én nem merném ezt kijelenteni. Még Oroszországban, a Krasznodarban játszottam, amikor először meghívót kaptam, szükségem volt némi időre ahhoz, hogy megszokjam, milyen a nemzeti együttesben futballozni. Tizennyolc éves voltam, amikor bemutatkozhattam, örülök, hogy folyamatosan bizalmat szavaznak nekem, ezt igyekszem újra és újra meghálálni. Az lebeg a szemem előtt, hogy napról napra jobb legyek, mert ezzel a klubomnak és a válogatottnak is a segítségére lehetek – remélem, egy szép napon azt mondhatom majd, meghatározó tagja vagyok a csapatnak.

A huszonhetedik válogatottságán mennyire nehezíthetik meg a dolgát a magyarok?
Ismerem jól a válogatottat, nagyon erősnek is tartom. Nem véletlenül szerepelnek többen is a Premier League-ben és a Bundesligában, de az egyre magasabb színvonalat képviselő török bajnokságban is játszanak néhányan. Szoboszlai Dominiktól kezdve Sallai Rolandon át Willi Orbánig sorolhatnám a jó futballistákat. És arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy az NB I-es kerettagok is kitűnő labdarúgók, Varga Barnabás éppenséggel kiváló támadó.

Ha jól sejtjük nem bánja, hogy eltiltás miatt nem léphet pályára Örményország ellen.
Azért bánom, mert szeretem a kihívásokat, szeretek megküzdeni jó csatárokkal. Az persze nem hátrány nekünk, hogy Varga és Sallai sem játszhat ellenünk.

A Puskás Akadémiából négyen is készülhetnek a szombati összecsapásra: az egyik oldalon Szappanos Péter, Nagy Zsolt és Lukács Dániel, a másikon ön. Mielőtt elköszöntek volna egymástól, bizonyára téma volt az egymás elleni csata.
Nem múlt el úgy egy nap, hogy ne került volna szóba. Ment a zrika folyamatosan, mindig mondták nekem, ha szembekerülünk, nem kímélnek majd… Remek srácok, remek játékosok, várom, hogy a pályán találkozzunk!

Képesek arra, hogy Magyarországon legyőzzék Magyarországot?
Mindent megteszünk ennek érdekében. Ehhez az kell, hogy mindenki a maximumot kipréselje magából, ha ez megvalósul, bizakodhatunk a számunkra kedvező eredményben.

A hírek szerint abban is reménykedhettek, hogy az örmény labdarúgás legendája, Henrih Mhitarjan újra magára húzza a válogatott szerelését.
Bevallom, nem tudok erről.

Arról lehetett olvasni, hogy az írek elleni győzelem után Jegise Melikjan elutazik Milánóba, hogy meggyőzze a válogatottságot négy éve lemondó klasszist a visszatérésről.
Én lennék a legboldogabb, ha visszatérne, de csak azt tudom, hogy a mostani keretnek nem tagja. Akkor kezdtem el focit nézni, amikor még a Dortmundot erősítette, mondhatni, az ő játékán nőttem fel. Lenyűgözött a tudásával, ahogy bánt a labdával, semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ő a valaha volt legjobb örmény labdarúgó.

Árulja el, mi az örmény válogatott legerősebb pontja?
A küzdőszellem! Harcolunk a végsőkig, bármi is történik a pályán. Szerencsére vannak jó játékosaink, a támadósorunkat kreatív és veszélyes futballisták alkotják.

No, és mit tart Magyarország legnagyobb erősségének?
A csapatban rejlő minőséget. Minden tiszteletem a magyaroké, tényleg sokra becsülöm őket, de nem ijedünk meg tőlünk.

Vajon a Puskás Aréna hangulatától sem remeg meg a lábuk?
Épp ellenkezőleg, extra motivációt ad, hogy hatvan-hetvenezer drukker előtt játszhatunk. Nem nekünk szurkolnak majd, de a labdarúgásnak mégiscsak az a lényege, hogy minél többen legyenek a lelátón, minél jobb legyen az atmoszféra. Öröm lesz ilyen környezetben futballozni!

Örményországban milyen most a válogatottat övező hangulat?
Mindenki lelkes és bizakodik, ami minket is arra sarkall, hogy a lehető legtöbbet nyújtsuk Budapesten, majd az azt követő mérkőzéseken.

Álmodnak a világbajnoki részvételről?
Mindenki álmodik róla…