„A pályán és azon kívül is magabiztosabb lettem" – Imre Bence az első légiós idényéről, a Bundesligáról és a Veszprémről

Túl vagy az első légiós szezonodon. Hogyan értékelnéd az elmúlt egy évet, mennyire volt nehéz számodra a beilleszkedés?

Az első légiós szezon szerintem minden játékosnak egy kicsit hosszabbnak tűnik, ez az én esetemben is így volt. Az elmúlt éveket tekintve ez teljesen más volt, hiszen sok új inger ért, beleértve az országot, a várost, a csapattársakat, a nyelvet stb... Sokszor nagyon lassan telt az idő. Olyan volt, mintha egy hónap ötnek felelt volna meg, a magány pedig olykor elő-elő került. A csapattársaim nagy részének már családja van, így a programokat nehezebb összeegyeztetni. Kiel nem egy nagyváros, nem lehet sok mindent csinálni, Budapesten ez egy kicsit könnyebb volt. Nem volt egyszerű, ennek ellenére azt gondolom, hogy jól sikerült az első szezonom, mind mentálisan, mind fizikailag.

A szüleid vagy esetleg olyan válogatottbeli csapattársaid, akik a Bundesligában játszanak, el tudtak látni tanácsokkal?

A szülői tanácsot már nem nagyon igénylem, illetve nem is nagyon kaptam, mivel ők soha nem játszottak és nem is dolgoztak külföldön. Tudják, hogy ez egy teljesen más élet. Mindenki csak a kézilabdát látja, holott a 24 órából 18-20-at nem a pályán töltünk, még ha egyébként erről is szól az életünk. A kezdet tényleg nagyon nehéz volt, de azt gondolom, hogy minden nehézséget le tudtam küzdeni és be tudtam illeszkedni, kívülről is ezeket a visszajelzéseket kaptam. Nagyon boldog vagyok ezzel az első évvel.

Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél az elmúlt egy évben mind emberileg, mind pedig játékosként?

Mindig jót tett az önbizalmamnak, ha játszottunk egy-egy jobb meccset. Nagy önbizalommal és jó formában utaztam ki, de még sosem játszottam külföldi csapatban, főleg olyanban nem, amelyik Európa-liga, illetve Bajnokok Ligája-helyekért harcol. Szerintem az önbizalom terén fejlődtem a legtöbbet. A pályán és azon kívül is magabiztosabb lettem, illetve fizikailag is megerősödtem. Pozitív értelemben feljött rám pár kiló, amire szükségem volt, hogy bele tudjak rázódni a Bundesliga tempójába. Nagyon sok pozitívuma volt az évnek, persze akadtak negatívumok is, hiszen egy-két meccs nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna, illetve nekem is voltak rosszabb teljesítményeim, de sajnos ez ezzel jár.

Az elmúlt két év elég intenzív volt számodra, mind válogatott, mind pedig klubszinten. Ez idő alatt nagy médiafigyelem is hárult rád, hogyan éled meg ezt a nyilvánosságot? Nem lehet egyszerű, ha a nyomás mellett minden lépésedet árgus szemekkel figyelik...

Az elején nagyon nehéz volt, főleg az olimpiai selejtező után, ami tényleg nagyon jól sikerült, mind nekem, mind a csapatnak. Vasárnap jutottunk ki az olimpiára és kedden vagy szerdán már edzettünk a Fradinál. Úgy kellett odaállnunk a "melóba" Lékai Mátéval, hogy tényleg szerettük volna elérni azokat a célokat, amiket kitűztünk a szezon elején. Ez többé-kevésbé sikerült is. Nem volt könnyű, abban az időszakban keveset is aludtam. Az edzések mellett igyekeztem minden médiakötelezettségnek eleget tenni. Mostmár hozzászoktam, tavaly nyáron az olimpia előtt sikerült belerázódnom. Meg hát azt szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart...

Én ezt semmiképp sem nevezném háromnapos csodának...

Igen, de csúnyán szólva szépen lassan ez is lecsillapodott az olimpia után. Örülök, hogy így sikerült ez a tavalyi év. Az új szezonkezdettel az érdeklődés is kevesebb volt, de természetesen nagyon szívesen állok mindenki rendelkezésére.

Egy szezon nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is sokat kivesz az emberből, főleg, hogy a Bundesligában, illetve a válogatottban teljesen mást kérnek a játékosoktól. Ehhez mennyire sikerült hozzászoknod? Hogyan tudsz helytállni a két együttesben?

Ebből a szempontból már a kezdetekkor azt a visszajelzést kaptam, hogy teljesen fel tudtam venni a ritmust. Talán az idény első két-három meccse nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem volna. Összességében, amit kértek tőlem azt végre tudtam hajtani, az évértékelőn szintén ezt a visszajelzést kaptam. Mindig megnyugtatja a játékost, ha ilyen visszacsatolásokat kap a vezetőedzőtől, a klubtól, a csapattársaktól, illetve a szponzoroktól. Itt Kielben sok szponzor van, akik előszeretettel szeretik elmondani a véleményüket, de ez szerencsére nagyrészt pozitív. Nagyon megnyugtató volt úgy eljönni a nyári szünetre, hogy ilyen értékeléseket kaptam.

A magyar sajtóban csalódásként írták le a Kiel legutóbbi szezonját, hiszen nem sikerült kiharcolni a BL-indulást, azonban egy korábbi interjúban említetted, hogy kint ezt egészen másképp értékelték...

Igen, nyilván ez mindig eljut az emberhez, de szerintem az egész csapatot motiválja, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy milyen együttesben játszunk. Nyilván nem a negyedik-ötödik helyért szeretünk küzdeni, hanem a BL-helyekért és a bajnoki címért. Szerintem, ha megkérdezném bármelyik játékost arról, hogy mi volt az év legjobb pillanata, biztos vagyok benne, hogy mindenki a Német Kupát mondaná, ahol elnyertük trófeát. Mindenkinek az volt az álma, hogy visszakerüljön a BL-be, de be kell vallani, hogy most van nálunk két-három jobb csapat. Érdekes, mert a Magdeburgot háromszor – ebből kétszer nagyon simán – megvertük és a Német Kupából is mi ejtettük ki őket. Most megnyerték a Bajnokok Ligáját, holott novemberben még úgy nézett ki, hogy nemhogy a BL-ből nem jutnak tovább, de a Bundesligában is az ötödik-hatodik helyért harcoltak, úgyhogy velük is nagyot fordult a világ. Most nagyon kiegyenlített a mezőny, nagyon erősek a topcsapatok, mindenki jó játékosokat igazol. Talán még az eddiginél is többen jönnek a Bundesligába, ahol mindegyik klub olyan anyagi háttérrel rendelkezik, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit.

Nem olyan régen Bartha Csaba, a Veszprém vezérigazgatója világossá tette, hogy 2026-tól szívesen látnának a csapatban. Mi volt az első reakciód, illetve mi az álláspontod ezzel kapcsolatban?

Természetesen ez pozitív számomra, hiszen mindig jól esik egy játékosnak, ha megkeresik más kluboktól. Igen, volt érdeklődés a Veszprémtől, jeleztem feléjük, hogy szeretném megvárni Kiel ajánlatát. Abban állapodtunk meg, hogy augusztus elején, a szezon kezdetén visszatérünk rá. Számomra egyelőre a Kiel az első, de persze ez nem csak tőlem függ. A beszélgetések alapján ők is meg vannak velem elégedve, de nyilván soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Jól esik, hogy egy olyan nagy csapat érdeklődik irántam, mint a Veszprém. Az biztos, hogy nagyon nehéz döntés lesz. Az egyik legfontosabb célom, hogy én is ott lehessek a Los Angeles-i olimpián a válogatottal, ehhez pedig olyan csapatban kell játszanom, amelyben sok lehetőséget kapok. Ebből a szempontból a Kielnél már van egy kis előnyöm, hiszen tudtam bizonyítani. Nem mindegy, hogy az ember 45 vagy 15 tétmeccset játszik egy évben. Nem megbántva a magyar bajnokságot, de mindenki látja, hogy a Bundesliga egy teljesen más szintet képvisel az európai mezőnyben.