)
)
Kásás Tamás ráadásul sármja miatt a nők kedvence is volt, éveken át Magyarország legszexibb pasijai között tartották számon Sydney, Athén és Peking ötkarikás aranyérmesét. Az április 20-án mozikba kerülő A nemzet aranyai (12) című film díszbemutatóján a népszerű pólós azonban elárulta, egyáltalán nem bánja, hogy már véget ért életének ez a zajos része.
Már csak egy nyugdíjas rocksztár vagyok! – vallotta be nevetve a Sportálnak nyilatkozva Kásás. – Volt pár év, amikor nagy volt a figyelem körülöttünk, népszerűek voltunk itthon. Én ezt inkább távolról szeretem megélni, jólesett, hogy ennyire rajongtak értünk, de jobb ezt már otthonról élvezni. Nem kedvelem a nyüzsgést és a felhajtást magam körül. Sohasem akartam sztár lenni, most pedig már inkább nyugodt kis buddhaként látom magam, aki a fa tövében ül, és próbál minden nap valami újat tanulni.
)
A pólós persze örömmel forgatta a válogatott világraszóló sikereiről készített filmet, ám nem a győzelmek felidézése miatt.
A jeleneteket látva olyan érzésem volt, mintha teljesen más önmagamat látnám, egy másik életem lett volna. A mindennapokban nem foglalkozom sokat azzal, hogy ki voltam akkor, inkább olykor szinte emlékeztetni kell rá, hogy mit értünk el együtt. Nem vagyok az a típus, aki nosztalgiázva szeret az emlékeiben elveszni, és a hétköznapokban sem gondolok arra, hogy vízilabdázó voltam
– mondta Kásás.
A háromszoros olimpiai bajnok nem szentimentális típus, így a múlt sikereinek felidézése kapcsán is elsősorban annak örült, hogy újra a régi társakkal lehetett együtt.
Nehéz összefoglalni tizenöt-tizenhat évet, és minél több emléket felidézni, ez nem is ment mindig könnyen, de remélem, hogy helytálltam a kamerák előtt is. Nagy élmény volt a forgatás, mert a fiúkkal többször is találkozhattam, és jó volt látni, hogy ugyanazok a fiatal srácok maradtunk, akik voltunk – mondta Kásás. – Akadt, akivel két-három éve nem találkoztam, a felvételek idején mégis olyan érzésem volt, mintha csak tegnap lett volna az utolsó közös edzésünk. Ez amolyan időutazás volt, ami néha nagyon jó, bár én nem szeretek a múlton merengeni, sokkal inkább a jelennel foglalkozni, és előre nézni.
EZT OLVASTA MÁR?
)
)
)
)
)
)
)
)
)