„Cselezgettem, kötényezgettem, Henknek égnek állt a haja, de két gólt szereztem” – Kenesei Krisztián a karrierjéről mesélt

1999 szeptemberében a hazai 0–0 után a Henk ten Cate irányította MTK a Fenerbahce oroszlánbarlangjában igyekezett bravúrt bemutatni az UEFA-kupában. Sikerült neki: 2–0-ra nyert, két Kenesei-góllal. Nem csoda, ha megnőtt az akkor 22 éves csatár iránti érdeklődés…

„Pedig nem indult jól a kapcsolat Henkkel, le is kerültem egy időre a tartalékba, bár egy hét után visszavett. Történt, hogy Nagykanizsán elég gyengén játszva egy egyre végeztünk. Rossz meccs volt, rossz edzés lesz, mondta, és a stadionban negyvenöt perc iramfutást vezényelt. Mindenki tudja, nem voltam a hosszú futások híve, eléggé lemorzsolódtam… Henk aztán közölte, mivel nem vagyok jó erőben, a tartalékcsapatba száműz. Egy hét után visszakerültem, és elkezdtem rugdosni a gólokat, de úgy volt, Isztambulban nem játszom. Ha már így, az előző nap a szállodánkban jól bekajáltam. Illés Bélának azonban trombózisa lett a meccs előtti este, Henk szólt, én kezdek. És minden ült nekem azon a meccsen. Cselezgettem, kötényezgettem, Henknek égnek állt a haja, de két gólt szereztem, úgy nyertünk kettő nullra. A Trabzonspor el is vitt volna, két- vagy hárommillió márkáért, az MTK azonban nem engedett.”

2003-ban Pekingbe igazolt, egy merőben új kultúrába csöppenve.

„Kimentem az első tréningre, mindjárt egy kondiedzés. Másfél órás a negyven fokban… Olyan megerőltető volt, leesett a vércukrom. Két edzést tartottak, a második, délutáni gyakorláson a labdát már nem is kértem, olyan rosszul voltam. TV-kamerák voltak mindenhol az érkezésem miatt. Visszavittek aztán a szállodába, kérdezem az akkori feleségemet, na, láttál a tévében? Igen, azt hittem, elájulsz. De aztán megszoktam a körülményeket, sikeres három hónap lett belőle, ami után aláírtam három évre. Más világ volt persze Kína. Elutaztunk edzőtáborba, reggel hatkor ébresztettek. Le kellett menni az épület elé, vigyázzba állni, miközben húzták fel a kínai zászlót. Mondtam, ne haragudjatok, de ezt nekem is kell? Jó, neked legközelebb nem kell lejönni, felelték.”

Szombathelyi edzőjével, Artner Tamással finoman szólva sem volt felhőtlen a viszonya, olyannyira nem, hogy a vele kapcsolatos legemlékezetesebb sztorit felidézve – amikor egy Újpest elleni meccsen gólörömében leült a kispadra, és elkezdte megtapsolni magát – ki sem ejtette trénere nevét.

„Pedig sokáig azt gondoltam, jó a viszonyunk, de volt egy Achilles-ín sérülésem, és nem játszottam az utolsó hat fordulóban. A nyáron rám igazolta a kedvenc játékosát, így aztán hol csere voltam, hol kezdő, nem annyira örültem ennek. Kezdett elmérgesedni a viszony, de sosem akartam megbántani. Nem is az én ötletem volt ez a gólöröm, hogy leüljek a kispadra, hanem egy csapattársamnak. Ő vetette fel ezt Kulcsár Kornélnak, aki bedobta nekem. A meccs előtti edzésen már komoly vitám támadt az edzőmmel, másnap azért a padra leültem, de nem gondoltam, hogy beállok. Amikor elküldtek melegíteni, csak támasztottam a hirdetőtáblát. Elég meleg meccset játszottunk az Újpesttel, a hetvenedik perc körül szóltak, jöjjek. »Én?«, kérdeztem vissza. Igen. Az edzőm hozzám sem szólt. Beálltam, és én szereztem a győztes gólt. Aztán az lett a gólöröm, hogy kifutottam a kispadhoz, leültem, és elkezdtem tapsolni. Nem gondoltam, hogy ebből ekkora botrány lesz. Illés Béláék szóltak, nyugi, kapsz egy kis pénzbüntetést, de nem lesz nagy retorzió. Rendben, feleltem, csakhogy átnyúltak a fejük felett, és kiraktak a keretből.”

Testvérét, Kenesei Zoltánt a lassan tizenöt éve kirobbanó fogadási csalási ügyben találták bűnösnek, és ha ma már túl is van a család a megpróbáltatásokon, Kenesei Krisztiánnak sem volt könnyű a helyzetet kezelni, a bátyját rácsok mögött látni.

„Játszottam ugye közben az NB I-ben, rengetegen szidtak engem, a bátyámat, a családomat, az egy nagyon nehéz időszak volt, mindannyian megsínylettük. Rendszeresen jártam fel őt látogatni, erőt adni neki, én is próbáltam belőle erőt meríteni. Tudtam, menni kell tovább, kiállni egymásért, ahogyan ma is kiállok mellette. Ma is vannak olykor beszólások, de félresöpröm. Azt nem tudom befolyásolni, ki mit gondol az én szerepemről. Tudom, hogy nekem semmi közöm az egészhez, tök tiszta a lelkiismeretem. Én annyira kívülálló vagyok ebben a sztoriban, hogy ezért sem szoktam ebbe mélyebben belemenni. Az érzésekről szólva, az első év rettentően nehéz volt, nekem is, bárhol játszottam, megkaptam ezt a szurkolóktól. De nem akarok már ezzel foglalkozni, egyrészt mert mára lecsengett, másrészt mert nem is volt hozzá közöm. Az érzelmi oldala nagyon nehéz volt, nagyon megviselt mindenkit, az egész családot, de hál’ istennek túl vagyunk rajta.”

A MŰSORT ITT MEGTEKINHETI:

EZT OLVASTA MÁR?