)
)
A 2000 és 2008 között három ötkarikás bajnoki címet szerző válogatott sikertörténetét feldolgozó alkotást a legendás jobbszélső a díszbemutatón feleségével, a szintén korábbi pólós Valkai Annával, és három lányukkal tekintette meg, akik közül a 20 éves Viktória és a 16 esztendős Patrícia is szüleik nyomdokaiba léptek az uszodában.
)
A lányok gyerekkoruktól kezdve szívták magukba az uszoda illatát, a csapattársaimat is közelről ismerik, így egy kicsit más szemmel nézhették a filmet, mint az átlagsportolók. Bár tisztában voltak eddig is a válogatott eredményeivel, történetével, volt azért néhány sztori, amit nem meséltem, és nekik is új volt – árulta el lapunknak Kiss Gergely. – Sokan mondták, hogy a két és fél órás hossza ellenére olyan a film, mintha egyórás lenne, az ember észre sem veszi az idő múlását, miközben nevetések, sírások és komoly mondatok váltakoznak. Ez a lányokra is hatással volt, ment a kacagás és a pityergés is.
Sydney, Athén és Peking olimpiai bajnokának már legkisebb gyermeke, a hatéves Olívia is rendszeresen jár az uszodába, úszik és a labdával is ismerkedik. Nővérei pedig már maguk is szép eredményekkel büszkélkedhetnek: Viktória felnőttként már az ob I-ben játszik a III. kerületi TVE együttesében, ahol csapattársa a nagyobbik húga, az U15-ös Eb-aranyérmes Patrícia is, aki még utánpótlásszinten a serdülő- és ifikorosztályokban is bizonyít.
A filmbemutatót ők is rendkívül élvezték.
)
A nagyobbik húgommal egymás mellett ültünk, szorítottuk egymás kezét, és többször potyogtak a könnyeink. Tudtam persze a meccsjeleneteknél, mi fog történni, mégis úgy izgultam, mintha életemben először láttam volna ezeket. Nagyon tetszett, ahogy apukámék beszéltek egymásról, egy idősebb játékos a fiatalabbról, vagy fordítva, és imádtam a humorukat is – mesélte a III. kerületben pólózó Viktória, akinek rengeteg emléke van édesapja karrierjéről. – A 2008-as pekingi olimpia kapcsán már tisztán emlékszem, hogy ki voltam akadva arra, hogy apu hetekig távol volt, ezt mindig nehezen viseltem. Annyira hiányzott, hogy a tévében sem akartam nézni a meccseket, aztán persze a családi bulik alkalmával éreztem én is, hogy megérte. A családok egyébként gyakran jártak össze, nagyon összetartó társaság volt az a csapat, mi pedig a többi gyerekkel utódoknak hívtuk magunkat. A közös vacsoráknak, kerti partiknak az emléke a 2010-es évekből máig megmaradt, ahogy ezek a kapcsolatok is.
EZT OLVASTA MÁR?
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)