Kokó elárulta régi titkát: van, amit a mai napig nagyon bán!

Sok szurkoló számára nyújthat felemelő időutazást a csütörtökön mozikba kerülő A nemzet aranyai (12) című sportfilm, az ötkarikás aranyérmes, amatőr és profi világbajnok bokszlegenda, Kovács „Kokó” István is örömmel élte újra a 2000 és 2008 között három olimpián csúcsra érő férfi vízilabda-válogatott sikertörténetét.

A Bokszvilágszervezet (WBO) európai szekcióját vezető korábbi klasszis személyesen is jó kapcsolatot ápol a pólós aranygeneráció több tagjával, sok mérkőzésüket a helyszínen szurkolta végig, s vasárnap Zákonyi S. Tamás rendező alkotásának díszbemutatóján is ott volt.

Nagyon sok szép, és egyetlenegy kevésbé szép emlékem van erről a válogatottról. 2001-ben az egész csapat kijött a magyarországi mérkőzésemre, amit elvesztettem, majd másnap én mentem ki a budapesti Eb-elődöntőre, és nem jutottunk be a fináléba – árulta el a Sportálnak Kokó. – Mindemellett hatalmas sportélményeket köszönhetek nekik, azt hiszem, életem egyik legrosszabb döntése volt, amikor 2004-ben, az athéni döntő előtt két nappal elfogadtam a Ferrari meghívását egy rendezvényre, és elutaztam Maranellóba, így a emlékezetes szerbek elleni finálét csak tévén láthattam. Pekingben aztán minden mérkőzésen ott voltam!

Kovács a 2020 júniusában, 47 évesen elhunyt egykori csapatkapitányról, Benedek Tiborról is szép emlékeket őriz, több társával pedig máig baráti a viszonya.

Nagyon jó kapcsolatot ápolok több egykori játékossal, Székely Bulcsúval, Vári Attilával, annak idején Benedek Tibi és több pólós is járt hozzánk edzeni a Szabadság-hegyre. Egyszer sajnos Tibi csuklója bánta ezt, utána csuklópántban is játszott. Emlékszem, késve érkezett, edzésről jöhetett, és nem nagyon volt ideje bemelegíteni, felvette a kesztyűt, majd anélkül ütött bele egy kemény zsákba, hogy bebandázsolt volna, ki is ment a csuklója. Jó mozgása volt, és bár nem látszott rajta, mivel úriemberként játszott a vízben, kemény pofonokat tudott kiosztani – emlékezett vissza Kokó. – Székely Csucsu egyébként nagy kedvencem volt azért is, mert mellé állva nem úgy néztünk ki, mint Dávid és Góliát... Kemény Dénessel egyszer-kétszer együtt vacsoráztunk, sportújságíróként pedig interjút is készítettem vele, nagy élmény volt betekinteni a sikerek hátterébe.

Felejthetetlen pillanatok

Kokó illusztris társaságban, két másik olimpiai bajnokkal nézte végig a díszbemutatón a filmet.

Nem emlékszem olyan sportfilmre, ami ekkorát ütött nálam, pedig az ökölvívásról számos nagyszerű alkotás született. Ráadásul nagyon kellemes, sportos társasággal nézhettem, a maratonra készülő feleségem mellett a kajakos Szabó Gabriellával és a vívó Szász Emesével. Gratulálok a film készítőinek, tényleg úgy izgultuk újra a meccsek felvételeit, mintha most történne mindez.