Klopp szerint el kellene felejteni, Wenger védi – a klub-vb megítélése

Ha csak a játék színvonalát néztük, a klubvilágbajnokság nem alakult rosszul. Az európai topcsapatok a lehetőségekhez mérten komolyan vették a mérkőzéseket, gyakran léptek pályára a legerősebb kezdőcsapatok, még ha persze a fásultság érződött is. Ráadásul a Fluminense és az Al-Hilal személyében még az egyenes kieséses szakaszban is letették a névjegyüket nem európai csapatok.

A torna rendezése viszont rengeteg kérdést vetett fel az elmúlt egy hónapban. Ilyen tekintetben pedig mintha időhurokba kerültünk volna, hiszen tavaly a Copa América kapcsán hasonló problémákról lehetett beszélni, ráadásul mindkét esetben növelte a feszültséget, hogy a tornák kimondatlanul is a jövő évi világbajnokság főpróbájának számítottak, és bár ismerjük a színházi mondást, hogy milyen a próba és az előadás viszonya, azt semmi esetre sem állíthatjuk, hogy nyugodt a készülődés a jövő évi vb-re.

A klubvilágbajnoksággal kapcsolatban leggyakrabban az a téma került szóba, hogy egy egyébként is zsúfolt szezon után mekkora teher a játékosoknak lejátszani még néhány mérkőzést, ráadásul perzselő hőségben. A túlterhelés kapcsán ráadásul ördögi körről beszélhetünk: bár a világszervezetek érdeke az, hogy több mérkőzést lássunk, és ezzel több bevételhez jussanak, ezeknek a találkozóknak a színvonala idővel nem lesz ugyanolyan (bár hangsúlyozom még egyszer, e tekintetben nem volt igazán probléma a tornával), nem is beszélve arról, hogy eljöhet az a pont, amikor a legnagyobbak is azt mondják, hogy még az egyébként busás pénzdíj sem éri meg a kockázatot.

Ennek kapcsán a futball több prominense megszólalt. Jürgen Kloppot mindig az őszintesége miatt is szerettük, a klub-vb témájában pedig kifejezetten élesen fogalmazott. „Súlyos félelmeim vannak, hogy a játékosok a következő szezonban olyan sérüléseket fognak elszenvedni, amilyeneket korábban soha (...) Biztosítanunk kell számukra a szüneteket, mert ha nem kapják meg azokat, nem lesznek képesek csúcsteljesítményt nyújtani – és ha ezt már nem tudják elérni, akkor az egész termék értéket veszít.”

Pep Guardiola is borúlátó volt: „Lehet, hogy novemberben, decemberben vagy januárban azt fogom mondani: katasztrófa az egész, kimerültünk, a klubvilágbajnokság tönkretett minket. Nem tudom, mert ilyen még soha nem történt velünk – ez az első harminckét csapatos klub-vb. Majd meglátjuk, mit tartogat az idény ezután.”

A Manchester City trénerének nyilatkozata azért is fontos, mert azt feszegeti, amit egyelőre mindannyian csak megtippelni tudunk. Többen pedzegették, hogy még az sem elképzelhetetlen, hogy az idény elején hátrányban lesznek azok az együttesek, amelyek ott voltak a klub-vb-n (főleg, ha sokáig jutottak), hiszen így később tudják elkezdeni az felkészülést, és eleve fáradtabban kezdik meg az idényt. Kevin De Bruyne is hasonló húrokat pengetett, mikor kiemelte, hogy elképesztő abba belegondolni, hogy mindössze három hét lesz a klub-vb döntője és a Premier League rajtja között. A fáradtság ráadásul nemcsak fizikai, hanem mentális is lehet, főleg, ha számításba vesszük, hogy a kontinenstornákkal az előző nyár is zsúfolt volt.

Szorosan a túlterhelés után jön a sorban a kritikák között a pályák állapota és a stadionok kihasználtsága. A Copa Américán ugyancsak előkerült a téma, a csapatok sokszor rossz minőségű füvön, hibrid borításokon játszottak, ami megnehezítette a magas szinvonalú futballt. Luis Enrique volt a legőszintébb ezzel kapcsolatban, a Paris Saint-Germain Seattle Sounders elleni 2–0-s győzelme után nyilatkozott a témában:

„Nagyon messze voltak a körülmények az Európában megszokottaktól. A labda úgy ugrált, mintha egy nyúlról lenne szó. Tíz perc után kiszárad a fű, és ez a mi játékstílusunknak egyáltalán nem kedvez. Persze sokan úgy fogják érteni, hogy kifogásokat keresek, de épp egy győzelem után mondom ezt, mert fel akarom hívni arra a figyelmet, hogy ez nincs rendben. “

Ha pedig a pályáktól kicsit messzebre tekintünk, a lelátókon sem sokkal jobb a helyzet. Az elmúlt hetekben uralták az internetes híreket az olyan posztok, amelyek arról szóltak, hogy a korábban borsos áron kínált belépők a mérkőzések előtt már néhány dollárért találtak gazdára. Itt megint azt a kérdést kell feltennünk, hogy bár kétségtelen, hogy az elmúlt években a futball rohamosan fejlődött az Egyesült Államokban, mégsem lehet elvárni, hogy egy sportág ilyen gyorsan gyökeret verjen egy számára idegen térségben. A helyieket láthatóan akkor sem feltétlenül érdekli a futball, ha a legjobbak játszanak, ennélfogva nehéz elképzelni, hogy a jövő évi vb csoportmérkőzésein ne legyenek kongóan üresek a stadionok. Ezzel párhuzamosan a televíziós közvetítések terén sem volt kiemelkedő az érdeklődés, több nagy társaság sem tervezett a tornával, és végül a DAZN is gyanús körülmények között szerződött le.

Ráadásul a stadionokból való kijutás sem volt mindig egyszerű. A MetLife Stadion kapcsán került ez szóba konkrétan, ahol a rajongók arra panaszkodtak, hogy mind autóval, mind a tömegközlekedést használva is közel két óra volt kijutni a létesítményből. A vb-n, még bonyolultabb logisztikával ez talán ennél is nagyobb problémát jelenthet.

Voltak azonban olyanok is, akik a fentiek ellenére elégedettek voltak a tornával. Arséne Wenger szerint a klubvilágbajnokságra nagyon is szükség van.

„Egyáltalán nem értek egyet Jürgen Kloppal, szükség volt egy valód klub vb-re! Ha most készítenénk egy felmérést, egészen biztos vagyok benne, hogy az itt lévők 100 százaléka azt mondaná, hogy csináljuk újra. Ez a legfontosabb.“

Wenger persze elismerte, hogy a hőség és a logisztika olyan problémát jelent, ami intő jel a jövő évi vb kapcsán, de szerinte épp ezért volt hasznos tapasztalat a torna, így könnyebben ki lehet majd küszöbölni a hibákat.

Ritka, hogy egy sportbéli újdonság elsőre tökéletesen sikerül, így önmagában azzal nem mondtunk semmit, hogy nem volt maradéktalan az első új rendszerű klubvilágbajnokság. A kérdés az, hogy innen mi a következő lépés, a felmerülő kérdésekre valós válaszokat ad-e a FIFA, vagy ismét csak látszatintézkedések jönnek. Az biztos, hogy jövőre a „nagy” vb-n még nagyobb lesz a nyomás, minden hiba sokkal nagyobb súllyal fog a latba esni. És persze ezzel párhuzamosan azon is el kell gondolkodni, hogy a klubvilágbajnokság koncepciójából mit kell megtartani, és mivel lehetne javítani az egyébként nem ördögtől való ötleten.