Sportal-exkluzív: Erwin Koeman a magyarországi évekről, a holland válogatott jövőjéről és a Lánchíd varázsáról
)
)
Szép emlékeket őriz Magyarországról?
Természetesen! – felelte érdeklődésünkre az edzőként is sikeres Erwin Koeman, aki játékosként csodás karriert tudhat maga mögött, hogy mást ne mondjunk, hazája válogatottjával 1988-ban Európa-bajnoki címet, a PSV Eindhoven, illetve a Mechelen színeiben holland és belga bajnokságot is nyert, arról nem szólva, hogy KEK-győztesnek is vallhatja magát. – Ha Magyarországról beszélek, valóban kedves emlékek jutnak eszembe. S nemcsak a futballra és a munkámra gondolok, hanem arra is, hogy sok jó emberrel hozott össze a sors. Azt persze mindenki tudja, hogy Magyarországon nem a mindenkori szövetségi kapitányának van a legkönnyebb dolga, de így is nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy jól elboldogultam, élveztem a válogatott élén töltött időt. Azt viszont soha nem felejtem el, hogy a svédek elleni világbajnoki selejtező hosszabbításának legvégén, egy egyes állásnál rendkívül balszerencsés gólt kaptunk. Miután Zlatan Ibrahimovicról a kapunkba pattant a labda, nagyon elkeseredtem… Mindamellett úgy vélem, mindent összevetve jó munkát végeztünk – annak ellenére is, hogy az idő tájt nehezebb helyzetben volt a magyar labdarúgás.
Belegondolt már, milyen érzés lesz péntek este a Puskás Arénában a vendégcsapat kispadjára leülni?
Előre nem tudhatom, pontosan milyen lesz, de az biztos, hogy különleges mérkőzés vár rám.
)
Különleges lehetett a nyári Európa-bajnokság is, amelyen Hollandia meg sem állt az elődöntőig. Egyetért azzal, hogy fantasztikus tornájuk volt?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy jó tornánk volt. Ha őszinte akarok lenni, az angolok elleni elődöntő után csalódott voltam, mert épphogy letelt a rendes játékidő, amikor megkaptuk a kiesünket jelentő gólt. Holott azokban a percekben abban a hitben voltam, hogy ha hosszabbításban torkollik a meccs, nagyobb esélyünk van a győzelemre, mint Angliának. De hát ilyen a futball… Most, hogy erről beszélünk, ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint akkor: szomorúsággal tölt el, hogy végül nem jutottunk be a döntőbe.
Ami Németországban nem valósult meg, a jövőben sikerülhet? Kérdezhetem úgy is: ami a Koeman-testvéreknek megadatott ezerkilencszáz-nyolcvannyolcban, vajon Virgil van Dijkéknak is összejöhet?
Azért Európa-bajnokságot nyerni nem könnyű. A mi sikerünket azért sem egyszerű megismételni, mert évtizedek teltek el azóta, a labdarúgás alaposan megváltozott. Azt azonban kijelenthetem, hogy jó csapatunk van, fiatal tehetségekből nem szenvedünk hiányt. Meglátjuk, mit hoz a következő két év. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a kétezer-huszonhatos világbajnokságra ki akarunk jutni!
)
Maradjunk a pénteki Nemzetek Ligája-találkozónál: még a magyar válogatott tagjai is azt mondják, Hollandia a favorit. Ön merne jóslatokba bocsátkozni?
Én csak annyit jegyeznék meg, hogy a magyaroknak is szükségük van a pontokra – de nekünk is.
A Liverpool holland triója, Virgil van Dijk, Ryan Gravenberch és Cody Gakpo nagyon jól ismeri Szoboszlai Dominiket. Tudtak hasznos információkkal szolgálni a szakmai stábnak a magyar csapatkapitányt illetően?
Virgilék csakugyan jól ismerik őt, de ez fordítva is igaz, Dominik is mindent tud róluk. Jóllehet innen nézve mi előnyben vagyunk, mert nekünk három Liverpool-játékosunk van, a magyaroknak csupán egy… Komolyra fordítva: a válogatott labdarúgók manapság már jól ismerik a másikat, mert vagy egy csapatban, vagy egymás ellen játszanak. Régebben még lehettek titkok, ma már nincsenek.
Még egyet áruljon el: bár nyilván percre pontosan be van osztva a magyarországi program, ha egyvalamit mutathatna meg a csapatnak Budapesten, mi lenne az?
A Lánchíd! Az én szememben az Budapest, egyben Magyarország egyik szimbóluma. Csodálatos érzés átsétálni a Duna egyik partjáról a másikra, azt gondolom, hogy a híd nem csak Pestet és Budát, az embereket is összeköti. Márpedig ez nagyon fontos! Imádtam, amikor esténként azt láttam, hogy kigyúlnak a Lánchíd fényei! Ha én nem is jutok most el oda, a barátaimnak szólok, hogy feltétlenül nézzék meg… Tényleg jó kicsit visszaemlékezni, nagyszerű időszakot töltöttem Magyarországon, sok jó embert ismertem meg – hálás vagyok ezért a sorsnak.
EZT OLVASTA MÁR?
)
)
)
)
)
)
)
)
)