Kós Hubert edzője háromszavas üzenetben gratulált a világcsúcs után

Ahogyan arról mi is beszámoltunk, Kós Hubert élete első felnőtt világrekordját úszta Torontóban 200 méteres hátúszásban a rövidpályás világkupa-sorozat harmadik állomásán. A 22 éves magyar versenyző 1:45.12 perces eredménnyel diadalmaskodott, ezzel több mint fél másodperccel megjavította az ausztrál Mitchell Larkin tízéves, 1:45.63-as világrekordját. A Magyar Úszó Szövetség tájékoztatása alapján edzője, Bob Bowman háromszavas üzenetben gratulált tanítványának, azonban az olimpikon elmondása szerint ez többet ér, mint a korona, amit harmadik győzelméért kapott.

„A döntők előtt épp mondtam valakinek, azért kéne közel úszni a világcsúcshoz, vagy megjavítani, mert akkor Bob (Bowman) talán nem szúr le. És végül is ez történt, mert azt üzente: “Great swim, congrats.” (Remek úszás, gratula.) Nem vitte túlzásba, de tőle egy ilyen többet ér, mint a korona, amit a fejemre tettek. Egyébként a parton utána azt mondtam, úgy éreztem, lehet 1:45 és 1:50 között, de igazából 1:45 és 47 közé lőttem be magam, és állítom, a múlt heti 1:47 sem volt könnyebb úszás ennél. Most azért lett meg a rekord, mert megjött (Thomas) Ceccon, és mindenáron meg akarta törni a sorozatomat. Belekezdett, így én is ki tudtam lőni a első százon, egy másodperccel úsztam gyorsabban az első felét, mint decemberben a világbajnokságon. És higgyétek el, nem csak a szokásos szöveg, tényleg tudom, hogy ebben van még, mert a harmadik ötven, meg pláne az utolsó az erős kezdés miatt halványabbra sikerült, szóval ezen bőven lehet javítani" – nyilatkozta Kós Hubert a szövetség honlapján. Hangsúlyozta, győzelmében fontos szerepet játszott a pihenés és a regeneráció.

„Most végérvényesen kiderült, mennyire fontos, hogy legyen egy kis szünet. Tavaly nem volt, Szingapúrban mondtam is, azt érzem, mentálisan kifacsaródtam a vébé végére. Szükség volt arra az egy hónapra nyáron, amíg kikapcsolódtam, így nem kellett több, mint pár hét komolyabb edzés, és már így is képes voltam erre a világcsúcsra. Azt gondolom így, okosan, apróbb szüneteket kell tartania egy élsportolónak, a több hónap nem feltétlenül működik. Nálam ez így nagyon bejött, mentálisan baromi jó állapotban vagyok, talán látszik is, mennyire boldogan úszom, élvezem a versenyzést… Meg hát azt, hogy még van két nap nyugi, aztán megyünk Bobbal edzeni a magaslatra… De kell, mert azt is érzem, hogy azért már fáradok; és persze az van bennem, hogyha két-három hét munka után így ment, akkor mi lesz harminc-valahány hét után Párizsban, az Európa-bajnokságon. Mert hiszem, hogy ez a szezon még jobb lesz, mint az előző kettő.”