Háromgólos sikerrel a négy között: női pólósaink legyőzték az olaszokat!

Volt miben bizakodni az Olaszország elleni találkozó előtt: a legutóbbi öt egymás elleni mérkőzésből négy a magyar válogatott sikerét hozta.

Egy világbajnoki negyeddöntő persze mindig más – nem véletlenül tartják úgy, hogy egy-egy rangos tornán az egyik legfontosabbnak számít a négy közé kerülésért zajló csata, hiszen az, aki azt megnyeri, jó eséllyel érmesként zár.

A remélt győzelemhez Peresztegi-Nagy ezúttal csak szurkolóként tehetett hozzá, Cseh Sándor döntése értelmében ezúttal ő maradt ki a meccskeretből. Neszmély viszont ott volt a vízben, és ha már ott volt, védte az olaszok első próbálkozását. Garda kapufája és Vályi oldalhálóban kikötő lövése után Ranalli löketét azonban nem tudta hárítani, de Sümegi „postafordultával” egyenlített, hogy aztán Keszthelyi amilyen okos, olyan szép góljával már mi vezessünk a három és fél perccel az első negyed vége előtt (2–1). A hátrányban lévő ellenfél nyomban emberelőnybe került, amit Giustini ki is használt, sőt az újabb fórt is ő váltotta gólra, megfordítva az állást (2–3). Giustinit aztán kiállították, és a szép labdajáratás végére Vályi tett pontot egy gyönyörű, a kapu bal oldalában kikötő lövéssel – több gól már nem is esett az első szünetig (3–3).  

A második felvonás első percében Faragó emberelőnyben eleresztett lövését még blokkolták a védők, de a másodikban Keszthelyi már kilőtte a jobb alsó sarkot (4–3). Hiába szereztünk labdát és lőttünk gólt, az olaszok videóellenőrzést kértek, és jól tették: ötmétereshez jutott Olaszország, Ranalli nem is hibázott. Ahogyan Bianconi sem rontott a következő támadásnál megítélt büntetőnél (4–5). Két támadást elpuskáztunk, de a harmadik már nem, Sümegi egalizált azzal, hogy a léc alá zúdította a labdát. S szebben nem is zárulhatott volna ez a szakasz: Garda 5.2 másodperccel a dudaszót megelőzően volt eredményes (6–5)

Kicsit kapkodó volt a játék a harmadik negyed elején, egyik elrontott támadás követte a másikat, de a rossz széria a legjobbkor tört meg: egy mesterien végigvitt emberelőnyt Keszthelyi fejezett be góllal (7–5). Lehetett volna nyomban három is közte, ám Sümegi ejtése a lécre pottyant, amiért azért is volt kár, mert Bettinié a hálóban landolt. A kétgólos különbséget Szilágyi állította vissza, de Ranalli megint egyre faragta. Leimeter volt az, aki újfent egyről a kettőre növelte, majd lehetőség nyílt arra, hogy három „meglépjünk”, de Varró kétszer is rossz megoldást választott. Ami neki nem jött össze, Keszthelyinek sikerült: a legnagyobbakra jellemző ejtéssel szerezte meg a meccsen a negyedik, amúgy pedig a 175. világbajnoki gólját (10–7).

Neszmély bravúrja kellett a negyedik negyed elején, hogy ne zárkózzon fel két gólra Olaszország. Ha négy és fél perccel a vége előtt Sümegi nem a lécet találja el, minden eldőlhetett volna, így azért maradt némi izgalom, főleg úgy, hogy az ellenfél ötmétereshez jutott. Neszmély elsőre megfogta Ranalli lövését, de korai volt az öröm, mert a bírók megismételtették a büntetőt, amit az olaszok játékosa már értékesített (10–8). Garda akkor villant, amikor nagyon kellett, újra „megúsztunk” hárommal – és már nem sok volt vissza… Két és fél percet kellett kihúzni, és bár Giusti betalált, Leimeter nemcsak a mérkőzésnek, hanem az olasz álmoknak is véget vetett.

A lényeg, hogy a magyar álom tovább él: a 12–9-re nyerő válogatottunk a Hollandia–Spanyolország negyeddöntő győztesével találkozik majd a négy között.

Azt a meccset hétfőn rendezik – új hét, új remények.

Sőt aranyérmes remények…

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR
NŐI VÍZILABDA, NEGYEDDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 12–9 (3–3, 3–2, 4–2, 2–2)

EZT OLVASTA MÁR?