„Magyarországon a pólót csak olimpiai aranyban mérik” – beszélgetés sikerekről, legendákról, női ízlésről az Eb-ezüstérmes Konarik Ákossal + videó
)
)
Elnézést kérek a kedves olvasóktól, de bevezetésképpen „privatizálnom” kell egy kicsit, magyarázatra szorul, miért tegeződünk a Vasas válogatottjával, annak ellenére, hogy e beszélgetés előtt soha nem találkoztunk. Szóval Ákos apukájával együtt erősítettük anno a Magyar Néphadsereget a kalocsai 37. Budapesti Forradalmi Ezrednél (igen, fából vaskarika, de tényleg így hívták), aztán évfolyamtársak voltunk az egyetemen, szóval furcsa lenne magázódni a „kisfiával”.
)
Ákos, apukád kosarazott, Anyukád kézilabdázott, mégis a Nagypapád sportágát, a vízilabdát választottad. Miért őt követted?
Az én sportágválasztásomnak a nagypapámhoz egyáltalán nem volt köze. Egyrészt nem is ismertem őt, a születésem előtt meghalt, másrészt már javában pólóztam, amikor megtudtam, hogy hajdan ő is vízilabdázott.
Akkor meg: miért pont a póló?
2008-ban Balatonon nyaraltunk, s ott néztem meg a szüleimmel a Kemény-féle csapat sorozatban harmadik győztes olimpiai döntőjét. Akkor határoztam el, hogy én is ezt a sportágat választom. Lehet, ha épp Vajda Attila aranyérmes futamát nézzük, akkor most egy kenussal beszélgetnél.
A magyar vízilabdázás szerencséjére nem így alakult… Példaképet is abból a 2008-as csapatból választottál?
Igen, de nem akkor, csak jóval később Varga Dénest.
Miért épp a Vasasban kezdtél el játszani?
Mivel akkor még kicsi voltam, logikusan a szüleim döntésén múlott, és mivel a legkönnyebben a Komjádi volt otthonról megközelíthető, a Vasas lett az első klubom. Itt a Faragó-Csapó-féle pólós suliban kezdtem el az ismerkedést a sportággal.
Nemcsak tagja lettél az egyesületnek, hanem a felnőtt csapatnak lelkes szurkolója is. Egyszer nyilatkoztál róla, hogy verted a dobot a bajnokikon.
Akkoriban nagyon jó csapata volt a Vasasnak: Hosnyánszki, Kis Gábor, a Varga testvérek… Nyerték sorozatban a bajnokságokat, és a nemzetközi kupákban is jól szerepeltek. Olyan lelkes drukkerük voltam, hogy még vidékre is mentem velük. Azt hiszem, az én fejlődésemet nagyban segítette, hogy rengeteg meccsüket láttam.
Minden a Vasashoz kötött, mégis 19 évesen Szolnokra szerződtél. Miért?
Úgy éreztem, szükségem van az új kihívásokra. Nemcsak a pólóban, hanem a magánéletben is. Addig otthon laktam, anyuci dédelgetett kisfia voltam. Szolnokon önálló lakást béreltem, a szakmai közeg is vonzó volt.
Nyertetek bajnokságot és Európa Kupát is, mégis visszaigazoltál idén a Vasashoz. Nem biztos, hogy ezt mindenki érti…
Valóban sikeres voltunk, meg kifejezetten jól éreztem magam a klubnál és a városban. De egyfelől a csapat kezdett gyengülni, másfelől pedig a szívem közepében azért mindig a Vasas lesz. Most itt lakom hatvan méterre az uszodától, minden adott, hogy a pólóra tudjak összpontosítani. Nagyon remélem, hamarosan újra olyan sikeresek leszünk, mint akkor, amikor még csak szurkolója voltam a klubnak.
)
Ráférne, hiszen idén tíz év szünet után lett megint dobogós a csapat, de „csak” harmadik. Sikerülhet? Hiszen Te vagy az egyetlen válogatottja pillanatnyilag a csapatnak.
Pontosítok: az egyetlen magyar válogatottja. Remek idegenlégiósaink vannak, kiváló edzőnk és a többiek is jó játékosok, úgy hogy optimista vagyok.
Ákos, Neked az elmúlt két év tényleg nagyon jól alakult. Váratlanul ért ez a sikersorozat?
Nem akarok álszerény lenni, ezért nyugodtan mondhatom, hogy nem. Ifiként is folyamatosan lépdeltem előre, és sokat dolgozom azért, hogy mindig tudjak fejlődni.
Elég cinikusan hangzik, de tény: Neked jókor jött, hogy a hazai világbajnokságon leszerepelt a válogatott, mert így az Európa-bajnokságra már bekerültél az utazó csapatba.
Nézve, ahogy a csapat nem úgy szerepelt, ahogy azt mindenki remélte, eszembe sem jutott a káröröm, hogy a keretszűkítésnél kimaradtam a csapatból. Biztos vagyok benne, hogy akinek ilyen a mentalitása, azt a hazai pólós közeg kiveti magából. De az tény, a világbajnoki meccseket látva úgy éreztem, tudnék segíteni a csapaton.
Ahogy az Európa-bajnokságon már meg is tetted, hiszen a szerbeknek például hármat dobtál, és a döntőben is szereztél gólt. De ugye tudod, hogy a magyar pólóban egy Eb-ezüst szinte „semmi”?!
Igen, a múlt és a hagyományok... A magyar vízilabdát csak olimpiai bajnokságokban mérik, s hála Istennek nagyon sokan vannak, akiknek jutott belőle, hiszen kilencszer sikerült aranyat nyernünk. (videón a szerbek elleni Eb-meccs, Ákos három góltja közül az első egyben a találkozó legelső gólja volt)
Láttad a Bohém rapszódia című életrajzi filmet?
Igen, de hogy jön ez ide?
Abban mondja Freddie Mercury, hogy ő nem egyszerűen sztár akar lenni, hanem legenda. A te fejedben is megfordul ilyesmi?
Azért az durva nagyképűség lenne, mi több tiszteletlenség, ha 21 évesen erre azt mondanám, hogy igen.
Jó, akkor kérdezek mást: szerinted kik a magyar póló legendái?
Úgy gondolom ahhoz, hogy legendává váljon valaki, nem elég csak az, hogy eredményes legyen, a személyiség is fontos. Benedek Tibor és Kásás Tamás például azok, de a sportág egyik legnagyobb alakja, Faragó Tamás is, pedig ő „csak” egy olimpián nyert aranyat.
+ + +
ÉS MÉG EGY TÉMA
)
Tudod, miért szeretik a nők a jégkorongot?
Nem, miért?
Mert várják a verekedést. És azt tudod, miért szeretik a nők a vízilabdát?
Gondolom, mert kidogozott izomzatú férfiakat láthatnak félmeztelenül.
Pontosan.
Most visszakérdezek: mi lenne akkor az ideális a női szurkolóknak?
Mi?
Vagy a parton verekedő pólósok, vagy az egy szál fürdőnadrágban rendezett hokimeccsek.
)
)
)
)
)
)