Bognár György a Maribor elleni visszavágó előtt: Maradt négy védőnk, abból csak eltalálunk hármat…

Pontban tíz órakor elindult a Tesó Fuvar Maribor irányába.

Miután mindenki felpakolt és felült a paksi busztársaságtól erre az alkalomra bérelt járműre, a sofőr elfordította a slusszkulcsot, hogy aztán néhány másodperc múlva már kikanyarodjon a Németkéren, Cecén, Simontornyán és Mezőszilason keresztül Siófok felé mesés tájakon át vezető útra, onnan pedig már nem maradt más hátra, mint autópályán megtenni a hátralevő szűk 250 kilométert.

Fájdalom, a túráról lemaradt két belső védő, az egyaránt sérüléssel bajlódó Lenzsér Bence és Vas Gábor, ugyanakkor a csapattal tarthatott az elmúlt hetekben térdproblémákkal küszködő, ma már újra bevethető Ádám Martin. Így a támadó is elfogyaszthatta a társakkal a balatonlellei ebédet – a Hotel City Mariborban „kivett” szobák elfoglalása után egy rövid pihenőre és uzsonnára jutott idő, majd ismét buszra szállt a brigád: a következő úti célt a csütörtök este nyolc órakor kezdődő visszavágó helyszíne, a Ljudksi Vrt Stadium jelentette.

Az edzés előtt Bognár György afféle rögtönzött sajtótájékoztatót tartott a pálya szélén a Nemzeti Sport és a Sportal munkatársának – egyetlen szlovén újságíró sem mutatott érdeklődést a Paks iránt…

„Az első meccs előtt azt mondtam, ötven százalék esélyünk van a továbbjutásra, ezt annak ellenére tartom, hogy hazai pályán egy nullára nyertünk – fogalmazott a zöld-fehérek vezetőedzője. – Az örömteli, hogy egygólos előnyből várjuk a visszavágót, de egyet bármikor kaphatunk, igaz, bármikor rúghatunk is… El kell ismerni, az első találkozó hajrájában a Maribor jobb volt, nagy nyomás alá helyezett minket – bár előre nem tudhatom, mi lesz a mérkőzés forgatókönyve, benne van a pakliban, hogy ezúttal már az elején nekünk ront. A paksi meccs végét látva sokat azt gondolhatták, hogy tudatosan visszaálltunk, de erről szó sem volt, az ellenfél szorított be bennünket, képtelenek voltunk kijönni a kapunk előteréből… Egyvalamiben biztos vagyok: ahhoz, hogy továbbjussunk, mindenképpen gólt kell szereznünk. A gól nélküli döntetlen kedvezne nekünk, de nem lehet nulla nullára játszani, mi legalábbis biztosan nem tudunk. Ha megindulnánk előre, azt mégsem kérhetem a játékosoktól, hogy inkább maradjanak hátul…”

A már említett sérülésekre visszatérve: az előző idény végén újra az Év edzőjének választott Bognár György nem tagadta, Lenzsér és Vas hiányában okoz némi fejtörést a védelem összeállítása.

„Maradt négy védőnk, abból csak eltalálunk hármat… – jegyezte meg már mosolyogva a szakember. – Azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a feladatot. Nagyjából már megvan, hogy állunk fel, de azért nem kapkodunk semmivel. A Győr elleni vasárnapi bajnokin szerencsére tudtunk pihentetni néhány futballistát, azzal aligha árulok el titkot, hogy aki akkor nem kapott lehetőséget, vagy csak kevés időt töltött a pályán, a Maribor ellen kezdő lehet. Fel vagyunk készülve arra is, hogy hosszabbításba torkollik a mérkőzés, tavaly többször is jól bírtuk a százhúsz percesre nyúló csatákat, de ha egyet kívánhatnék, az az lenne, hogy rendes játékidőben jussunk tovább.”

Haraszti Zsolt feltehetőleg kezdőként jut szóhoz – a 33 esztendős támadó bevetése akár kedvező előjel is lehet.

„Többször játszottam már Mariborban, jó emlékeket őrzök azokról a meccsekről, remélem, ez a csütörtöki találkozó után sem változik – bizakodott Haraszti Zsolt. – Afelől nincs kétségem, hogy a szlovénok nekünk esnek majd, kulcsfontosságú lesz, hogy az első tizenöt-húsz percet átvészeljük kapott gól nélkül. Pakson hetven percig stabilak voltunk, most ezt ki kell tolnunk a lefújásig. Nagyon jó játékosok alkotják a Maribort, tartom olyan erősnek, mint az AEK Larnacát és a Mladá Boleslavot, amellyel egy éve megmérkőztünk – a ciprusiak ellen nagy bravúrral továbbjutottunk, a csehek viszont megállították minket a rájátszásban. Helyzetünk lesz, abban biztos vagyok, kérdés, hogyan használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket.”

Ha jól, akkor csütörtök éjszaka vidám hangulatban indulhat haza a Tesó Fuvar…

EZT OLVASTA MÁR?