Laura Glauser a kislányáról: Nem könnyű az életünk, hiszen sokszor vagyunk távol egymástól

A Ferencváros és a francia válogatott világbajnok kapusa, Laura Glauser 2024 nyarán érkezett a Népligetbe a CSM Bucuresti csapatától. Az olimpiai ezüstérmes kézilabdázó egy év leforgása alatt gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe, a Fradi Médiának adott interjújában pedig azt is elárulta, kislánya, Kaniela is szeret Budapesten élni. Noha nem olyan régen az iskolában megrándult a lába, szerencsére csak egy hétig kellett gipszet hordania.

– idézi Glausert a klubhonlap. A Ferencváros kiválósága az elmúlt években a Metz, a Győr és a CMS Bucuresti csapatánál is megfordult, azonban úgy tűnik, kislánya is könnyedén alkalmazkodik a környezetváltozáshoz, iskolába is örömmel jár. Ahogyan azt mondani szokás, az alma nem esik messze a fájától: anyukájához hasonlóan, Kaniela eleinte kapus szeretett volna lenni, azonban az utóbbi időben inkább balátlövő poszton próbálná ki magát.

„Például hétfőn nem ment iskolába a lába miatt, csak feküdt a szőnyegen, és mondta, hogy „ez annyira unalmas, szeretnék futni, ugrálni, szeretnék iskolába menni!” Vissza is kérdeztem, hogy tényleg iskolába akarsz menni? Szóval valóban szeret itt lenni, speciális suliba jár, ahol angol nyelven tanulnak, jól beszéli a nyelvet, vicces, amikor hallja, hogy angolul beszélünk és kijavítja, ha valamit szerinte nem angolos akcentussal ejtünk. A városban élvezi, hogy sok programot tudunk csinálni, nemrég voltunk például a Tropicáriumban, és elkezdett sportolni, itt, a Fradiban kézilabdázik. Hetente kétszer edz, először kapus akart lenni, most inkább balátlövő, de persze ez még korai, csak az a biztos, hogy tele van energiával reggeltől estig, soha, de tényleg soha nem áll meg."

Kétségtelen, hogy a gyermekvállalás önmagában is nagy kihívást jelent, azonban visszatérni a pályára még annál is nehezebb feladat. Nem lehet egyszerű élsportolóként és anyaként is helytállni, a kézilabdázó törekszik arra, hogy fenntartsa az egyensúlyt, elmondása szerint, ha kislányával van, igyekszik csak rá figyelni és megélni a közös pillanatot.

A 32 éves kézilabdázó már gondolt arra is, hogy mivel foglalkozna szívesen sportolói karrierje után, ezúttal egy egészen más szerepkörben próbálná ki magát.

„Nem hiszem, legalábbis elkezdett érdekelni, szóval idén újra tanulni fogok. Szeretnék újszülöttekkel foglalkozni majd, nem ápolóként, hanem aki gondoskodik a gyerekekről, miután megszülettek. Én is nagyon más személyiség vagyok a pályán és azon kívül. Az emberek, akik inkább csak a páláyn látnak, azt gondolják, hogy mindig biztos vagyok magamban, hogy tudom, hogy jó, amit csinálok, és így tovább, pedig az életben állandóan kétségbe vonom magam. Nem azt mondom, hogy mindig bizonytalan vagyok, de az tény, hogy két különböző személy vagyok a pályán és a civil életben."