)
Az ünnepségen több száz sportoló vett részt, köztük Nyilasi Tibor, a labdarúgócsapat legendája, örökös bajnoka, európai ezüstcipős 70-szeres válogatott focilegenda.
Elözönlötték az autogramkérők, számtalan aláírást kiosztott, de közben meg-megakadt egy-egy pillanatra. Miért?
Egyrészt mindenkiről eszembe jutott egy-egy emlék, másrészt pedig annyian mentek már el közülünk… Nehéz is erről beszélnem, mert a szívem belesajdul – felelte Nyilasi Tibor. – Lassan többet járunk temetésre, mint mérkőzésre, ami nagyon nagy fájdalom, de tisztában vagyok vele, hogy ez az élet rendje, és sajnos, nem tudjuk, hogy ki lesz a következő. Azért a fájdalmas hírek mellett vannak jók is, hiszen a klub nemrégiben ismét bajnok lett, a magyar labdarúgó-válogatott hosszú ideje remekel.
Tényleg, várja már a közelgő Európa-bajnokságot?
A fiúk nagyon magasra tették a mércét, nincs más feladatuk, mint megugrani. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy az egység, szervezettség és kreativitás, amit többek között Szoboszlai Dominik és Sallai Roland képvisel a csapatnál, sokat fog és tud is segíteni a válogatottnak.
Mire számít a csapattól? Nem lesz könnyű dolgunk Svájccal, a házigazda németekkel és a skótokkal a csoportban.
Jó mérkőzéseket láthatunk Németországban, lesz miért szurkolnunk és remélem, hogy lesz is minek örülnünk.
Én nagyon várom az újabb csodát az Eb-n!
Szinte az egész élete a zöld-fehérekhez köti, most, a jubileumi ünnepségen is tapasztalhatta, milyen hálásak ezért a szurkolók.
A Ferencváros számomra a mindent jelenti. Édesapámmal tízéves koromtól jártam a Népstadionba Fradi-meccsekre, aztán amikor 15 évesen idekerültem, valóra vált a nagy álmom. Onnantól nem volt más vágyam, csak hogy itt élhessem le az életemet. Igaz, akkor még nem ebben a stadionban rúgtam a labdát, hanem a régiben, amihez rengeteg élmény köt, ezért is tűnik az nekem szebbnek, bár gyönyörű a mostani is.
Szakkommentátorként gyakran láthatjuk képernyőn, de gyakran eszébe jutnak még a régi idők?
Csodálatos, hihetetlen és fantasztikus fiatalságom volt. Az ember ennyi idősen már csak nosztalgiázik, mert jó visszaemlékezni, és a kor előre haladtával egyre többször azon kapom magam, hogy a múltban merengek. Kívánom a mostani fiataloknak, hogy ugyanazt a szellemiséget kövessék, mint mi annak idején.
A Fradira mindig jellemző volt a szeretet, összetartozás és az egymásról való gondoskodás.
Nemcsak hiszem a klasszikus megállapítást, miszerint a Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz, hanem tudom, biztos vagyok benne: a Fradi örök!
)
)
)
)
)
)
)
)
)