Vb-történelem. Egy szám, egy sztori (18.): női maratoni futás méter

Öt évvel a búcsúversenye után lett világbajnok – videóval

Már csak néhány hét van hátra a 2023-as év legfontosabb (hazai) sporteseményéig, a szabadtéri atlétikai világbajnokságig. A Sportál sorozatában végigvesszük a számok többségét, s mindegyik kapcsán felidézünk egy-egy sztorit.

Grete Waitz – még Andersen néven – gyerekkorától sportolt, több sportágba is belekóstolt. Tizenkét évesen jelentkezett az egyik oslói klub atlétikai szakosztályánál és ott ragadt. Először sprinterként (és magasugróként) próbálkozott, de csakhamar átállt a középtávokra, és 15 évesen már a mezeizésbe is belekóstolt. A következő évben megnyerte 400 és 800 méteren a norvég korosztályos bajnokságot, 17 esztendősen pedig junior Európa-csúcsot futott 1500 méteren.

Óriási pofon volt ezek után, hogy két évvel később ugyanebben a számban már az előfutamban kiesetta müncheni olimpián (1972), a római Európa-bajnokságon (1974) viszont bronzérmes lett. A következő évben, 22 esztendősen férjhez ment Jack Waitzhoz, és 3000 méteren megjavította a világcsúcsot (8:46.6), amin három évvel később még 1.2 másodpercet faragott. De Montrealban, az olimpián (1976) megint nem sikerült döntőbe jutnia 1500 méteren, s bár 1978-ban előbb mezei futásban világbajnoki címet szerzett, majd a nyáron, Prágában 3000 méteren egy újabb Eb-bronzot nyert. A felemás eredmények erősen kedvét szegték, így az őszi New York-i maratonnak úgy vágott neki, hogy ezzel a versennyel búcsúzik az élsporttól. Csakhogy...

Csakhogy Waitz az amerikai metropoliszban 2:32:30-at futott, ami több mint két perccel erősebb volt, mint az addigi legjobb női eredmény ezen a távon. Ennek hatására a norvég atléta megváltoztatta tervét, s visszavonulás helyett még 12 évig (!) futott világszínvonalon. Ebben az időszakban nyert többek között négy világbajnokságot mezei futásban, győzött még nyolcszor (!) a New York Maratonon és az első szabadtéri világbajnokságon is ő érkezett elsőként a célba – kerek háromperces előnnyel az ezüstérmeshez képest (!) – a 42 195 méteres verseny végén (Sajnos a videó elég gyenge minőségű). Ja, és a maratoni (akkor még nem hivatalos) világcsúcsát 2:25:29-re vitte le.

1992-ben már csak hobbiból, együtt futotta le a New York-i maratont annak rákbeteg versenyigazgatójával, Fred Lebow-val, aki akkor, 60 évesen újonc volt saját rendezvényén. A sors gonosz fintora, hogy végül mindketten daganatos betegségben haltak meg, Lebow két évvel később, a futónő pedig 2011-ben.

Grete Waitz nemzeti hősnek számít hazájában, szobra a híres oslói Bislett-stadion előtt áll.

A sorozat legutóbbi három része