Közel a csodához: a Paks az utolsó pillanatig reménykedhetett a továbbjutásban

Noha az előzetes hírek arról szóltak, hogy a Zsitomir csak a meccs napján érkezik Paksra, végül már szerdán befutott. Mint kiderült, 21 órás utazás után… Ja, és a vonaton, illetve buszon töltött 21 órából öt azzal telt, hogy a küldöttség rostokolt a határon…

Élünk a gyanúperrel, Hennadij Butkevics hamarabb ideért. Butkevics úrról tudni érdemes, hogy a Polisszja tulajdonosa, és amellett, hogy súlyos pénzeket öl a klubba (feltett szándéka ugyanis, hogy egy-két éven belül a Dinamo Kijevvel és a Sahtar Donyeckkel versengjen a csapata), Bécsben él. Onnan azért hamarabb Paksra lehet érni, mint az 1100 kilométerre fekvő Zsitomirból. Hennadij Butkevics a biztonságot is szem előtt tartotta: úgy hallottuk, öt biztonsági ember kísérte minden lépését…

Bognár György ugyanakkor kockáztatott, ami az első mérkőzésen, Eperjesen elszenvedett 3–0-s vereség ismeretében érthető volt: az eddigi nemzetközi találkozókkal ellentétben nem egy, hanem két csatárt jelölt a kezdő tizenegybe, Tóth Barna mellett Böde Dániel kapott lehetőséget.

Ahogyan a párharc első felvonásán, a Polisszja játékosai ezúttal is ukrán zászlóval a vállukon vonultak ki a pályára – és ugyanúgy tizenegy ukrán alkotta a kezdőt, mint Eperjesen. Aki azt gyanította, hogy a tetemes előnyük birtokában a vendégek beállnak védekezni, tévedett, az első percekben többet is volt náluk a labda, sőt Olekszandr Andrijevszkij kecsegtető lövőhelyzetbe is került, más kérdés, hogy a labda nemcsak a kapu, hanem a mögötte lévő lelátó fölött is elzúgott...

A hatodik percben Böde közelebb járt a gólszerzéshez, de 18 méteres lövése mellé ment. A 13. percben Windecker József előtt adódott nagy lehetőség, ám hatméteres kapáslövése után a labda a léc fölött süvített el. Az első negyedóra végén még nagyobb helyzetet puskázott el a Zsitomir, bár helyesebb úgy fogalmazni, hogy Kovácsik Ádám védte nagy bravúrral Olekszandr Filippov 10 méteres lövését. Két perccel később Filippov már fejjel próbálkozott hat méterről, de ekkor sem tudott túljárni Kovácsik eszén.

A Németországból érkezett játékvezető, Daniel Schlager a 24. percben rendelt el ivószünetet, rá is fért egy-két hűsítő korty a pályán lévőkre: a hőmérő ekkor éppen 34 fokot mutatott. A 28. percben Windecker esett el a Polisszja 16-osán belül, maradjunk annyiban, nem magától. Az biztos, hogy a hazai drukkerek nem foglalták dalba Schlager nevét…

A 32. percben még a látogatók edzője, a korábbi 100-szoros ukrán válogatott Ruszlan Rotan is a fejét fogta, amikor az Olekszij Huculjak tanári passzával kilépő Andrijevszkij még Kovácsikot is kicselezte, de aztán rálépett a labdára, ami kigurult az alapvonalon…

A 39. percben vezetéshez jutott a Paks! Egy szöglet után ide-oda szállt a labda, mígnem Tóth Szabó János elé csúsztatta, aki hat méterről kapásból Jevhen Volinec lábai között lőtte a kapu közepébe (1–0)! S a 41. percben már 2–0 is lehetett volna, azonban a kapuval szemben álló Tóth 10 méteres lövését Volinec védte – de legalább élt a remény az első félidő után.

Hát még a 49. percben! Haraszti Zsolt becsúszva szerelt a Paks térfelén, a labda Bödéhez került, aki indította Tóthot, aki betört a 16-oson belülre, majd a jobbösszekötő helyéről, 14 méterről a kapu jobb alsó sarkába lőtt (2–0)! Egy gólra került a „meccsnull”, ha lehet, rátett még egy lapáttal a magyar csapat, Szekszárdi Milán beadásszerű lövésénél (vagy lövésszerű beadásánál…) kellett résen lennie Voliceknek. Ruszlan Rotan is érezte, hogy valami nem stimmel, az 56. percben hármat cserélt.

Mikola Gajducsik volt az egyik, aki beállt, és egyhamar góllal viszonozhatta volna a bizalmat, de hat méterről mellé fejelt. A hatalmasat harcoló Böde, Haraszti párosnak a 69. percben ért véget a mérkőzés, Papp Kristóf és Hahn János igyekezett új lendületet adni a támadásoknak. A 70. percben Zeke Márió lőtt 10 méterről, Volinec csak kiütni tudta a labdát, de az ismételni próbáló Zeke nem találta el – bár a lelátón mindenki abban bízott, hogy egy szabálytalanság miatt, a visszajátszás arról árulkodott, hogy földbe rúgott.

Ha nem is volt telt ház, a hangulatra nem lehetett panasz, az utolsó negyedórára fordulva minden jegyet váltó paksi drukker űzte-hajtotta a csapatot, és a csapat szakadatlanul ment is előre. Zeke lövése egy védőről pattant szögletre, Hinora Kristóf fölé lőtt, majd a 83. percben Zeke vitte el gyönyörűen a labdát a bal szélen, az ötös bal sarkáról vette célba a bal alsó sarkot, fájdalom, egy-két centit tévedett: a labda a kapufát érintve hagyta el a játékteret…

Beállt a sérüléséből felépült Osváth Attila is, az utolsó percekben minden megpróbált a Paks, hogy a harmadik gólt bepréselve hosszabbításra mentse a párharcot, de hiábavaló volt minden igyekezett, a Polisszja a hatperces ráadást is kihúzta, sőt a ráadás utolsó percében Talles Costa még szépített is. A Zsitomirnak így a vereség ellenére volt oka az örömre: 4–2-es összesítéssel jutott a Kl rájátszásába, ahol a Fiorentina lesz az ellenfele.

A sokak által leírt, ám ezen az estén ismét sokaknak bizonyító Paks közel járt a csodához, de egy pici, egy nagyon pici hiányzott hozzá…