Ez lenne az Újpest? Megint nem nyertek a hajrában magyarok nélkül játszó lilák...

Az első öt percben üresen maradt az újpesti fanatikusok számára fenntartott szektor. Az ultrák tiltakozhattak volna csapatuk gyenge szereplése miatt is (a kezdést a kilencedik helyről várták a legutóbbi három meccsükön mindössze egy pontot összekaparó lilák…), de nem emiatt hagyták üresen a széksorokat: több patinás klub szurkolótáborával és a válogatott mögött álló csoporttal, a Carpathian Brigade-dal egyeztetve, azokkal teljes egyetértésben jutottak arra, hogy ily módon fejezik ki nemtetszésüket a Magyar Labdarúgó Szövetség idén nyáron bevezetett „zéró toleranciával” kapcsolatban.

Kis híján lemaradtak egy gólról: még két perce sem ment a meccs, amikor Nagy Zsolt beadása után Dárdai Palkó fejelhetett nagy helyzetben, de a labda egy védőről szögletre pattant. Öt perc elteltével aztán bevonult az újpesti B-közép, és vele együtt a hangulat is „megérkezett”. A hetedik percben már szinte mindenki látta, hogy Németh András legurítása után Nagy Zsolt vette célba a vendégek kapuját, de Riccardo Piscitelli megakadályozta, hogy a bal alsó sarokban kössön ki a labda.

A 12. percben jegyezhettük fel az első újpesti lehetőséget: Iuri Medeiros középre gurítása után Aljosa Matko sarokkal próbálta a kapuba húzni a labdát, de Brandon Ormonde-Ottewill tisztázni tudott. Az ekkor kis híján gólt kiáltó drukkerek három perccel később már aggódhattak, ugyanis egy ütközés után Piscitelli maradt lent a gyepen, de a gondos ápolásnak köszönhetően tudta folytatni a játékot.

Küzdelem volt, futball nemigen, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Puskás Akadémia inkább próbált focizni, mint ellenfele. A 26. percben már a videóbíró került a figyelem középpontjába, de nem észlelt szabálytalanságot abban a szituációban, amelyben Horváth Krisztofer elesett a hazai büntetőterületen belül. A másik oldalon Nagy Zsolt került lövőhelyzetbe, lőtt is – a léc fölé. A PAFC válogatott szélsője a 33. percben is veszélyeztett, de lövésébe belevetődött Davit Koburi.

Hogy a szünetig mi történt még? Jóformán semmi…

A 48. percben már Lukács Dániel villant meg: szép csellel játszotta tisztára magát, majd 13 méterről jobbal küldte kapura a labdát, Piscitelli vetődve védett. A színvonal továbbra sem verdeste az eget, egyre több kritikus hang hallatszott a vendégszektorból, volt olyan drukker, aki több futásra biztatta kedvenceit – nem éppen irodalmi stílusban.

Tény, a négy mérkőzés óta nyeretlen, hat magyarral felálló felcsútiak többet tettek a győzelemért, ehhez képest az 58. percben Szappanos bravúrjai kellettek ahhoz, hogy a kezdő tizenegyében egyetlen magyart (Horváth Krisztofert, ugyebár) bevető Újpest ne szerezzen vezetést: előbb Damian Rasak távoli lövését, aztán Gleofilo Vlijter közeli ismétlését hárította a kétszeres válogatott kapus.

A 68. percben szakadt el a cérna a lila-fehérek híveinél, legalábbis erre következtettünk abból a rigmusból, amely röviden, mégis sokatmondóan fogalmazta meg a lényeget: ez bizony nagyon gyenge… Ne szépítsük, az volt.

A 74. percben a többiekhez képest jelentős aktivitást mutató Lukács fordult le védőjéről, de lövése elkerülte a kaput. A 77. percben Laros Duarte már sokkal közelebb járt a gólszerzéshez: azok után, hogy Joao Nunes bivalyerős passzát Medeiros nem tudta átvenni, a házigazdák középpályásához került a labda, és ha már megkapta, 21 méterről kapura is küldte – a léc kisegítette Piscitellit.

A 83. percben Giorgi Beridze váltotta Horváthot – innentől fogva nem volt magyar a 20-szoros magyar bajnok, egykoron csodálatos magyar futballistákat felvonultató Újpestben egészen a 91. percig, amikor időhúzó csere gyanánt Geiger Bálint beállt… Maradjunk annyiban, ez szégyen.

Az illetékesek persze mondhatják, a cél szentesíti az eszközt, és Damir Krznar csapata végül kihúzta 0–0-val.

A nyeretlenségi szériája így egyik gárdának sem szakadt meg, de azzal vigasztalhatják magukat, hogy legalább egy-egy ponttal gazdagabbak lettek.

Sokan meg egy illúzióval szegényebbek…